A dunai hajóhadak története

lY.
Az elnémetesitésnek,
nemzeti visszahatásnak és a sajkások
intézményének korszaka.
A naszádosok nemzeti hada, mint az elöbbeni fejezetben
láttuk, már Miksa király uralkodása alatt mindinkább a
bécsi hadi tanács és a német dunai hajóhad fparancsnokainak
fenhatósága alá vonatott. Kivetkzni kezde si magyar jellegéitl,
s legföljebb csak azért volt még magyar, mert stratégiai
elvbl meghagyták komáromi, gyri és pozsonyi állomáshelyein.
A század alatt, midn II. Mátyás, II. és III. Ferdinánd és I.
Lipót ülnek a trónon és a bécsi udvar befolyását Magyarországban
legelbb is hi^onn dolgokhan kezdik érvényre emelni,
alig van még valami a naszádosok régi traditióiból. Birtokaikat
és nemesi eljogaikat élvezik még vagy száz esztendeig, st
újabb kitüntetéseket s jószágadományokat is kapnak, de
megsznnek osztályosai lenni az si erényekhez és vitézi
hagyományokhoz tántoríthatatlanul ragaszkodó, jóban, rosszban
összetartó magyar birtokos és nemesi törzsaristocratiának. A
régi formák egyik a másik után elnémetesíttetnek, az árboczok
zászlajára a kétfej sas tzetik fel. a vezényszó németül hangzik,
st a sajkások feml)ereiuek festi magyar díszöltözete is
osztrák szabású ruhadarabokkal cseréltetik fel. A naszádosok
szabad nemesi magyar czéhébl sajkás ezred, valóságos osztrák
katonaság lesz. 1590-en túl a magyar nyelvben polgárjogot
nyert »naszádos« szó is kivész lassanként az emlékezetbl, a
naszádok régi alakját divatosalibal helyettesítik, és azon vannak,
hogy a magyar fölkelk csapatai mentl távolalibra eltereltessenek
a Duna és Tisza partjaitól s a folyami palánkok
mindenüvé szétromboltassanak. Axiómává lesz a bécsi német
Icormánynál : a kié a Duna-Tisza, azé Magyarország !
A komáromi naszádosoknak Eörsi Péter volt utolsó
kapitányuk. Utána nem neveztek ki többé magyar vitézt liajó-