A dunai hajóhadak története

is A SAJKÁSOK IXTÉZiMl^XYÉNF.K ,KOKSZAKA. 235
]á Capi'ara helyett fvezérré lön, Temesvár elvételére ezéloz,
ismételve megkisérlé a török sereggel Titelnél áttörni és a túlsó
partra jutui, de sikertelenül. Kénytelen volt 50,000 emberét
Páucsovánál vezetni át a Dunán, mialatt egy 106 hajóbúi álló
ilottilla-szakaszt a titeli császári hajóhadnak lekötésére Zaláukeménnél
hagyott. A török hajónép szárazi ágyútelepe 4 portyázó
leopoldi hajót agyonlödözött ugyan, de a Tisza torkolatát
elzáró többi 8 gályát uem merészelte megtámadni. A szilasi
sikertelen ütközet után a választó Becskerekre vonult vissza, a
szultán pedig nem merte Titel felé intézni visszavonulását,
hanem kénytelen volt a hosszabb és terhesebb utat Páncsova
felé venni.
Mindazonáltal a katonai és politikai situatio senkit sem
jogosíthatott föl vérmes reményekre. Ha a törökök 1697-ben a
Maros és a Tisza mögé voltak is visszaszorítva, azért még
mindig elnyben voltak a császári hadak fölött. Birtokában
voltak Nándorfehérvárnak és más dunai ersségeknek, volt
nagyszámú a leopoldinál sokkal erösebb ilottillájok, ez által urai
voltak az Al-Dunának és mindkét partján szabadon mozoghattak.
Temesvári állásuk ék gyanánt hatolt be a királyi sereg
mködési területébe s két részre választá azt. A pillanatnyi siker
is a törökök kezében volt, daczára annak, hogy Titelt elvesztették.
Ezen hadállás az eddiginél több ügyességgel és nagyobb
erfeszitéssel még mindig visszafoglalható volt. Belgrádból
azután szabadon mehettek a Dunán Pétervárad, a Tiszán
Fels-Magyarország s Temesváron át Erdélyország ellen.
Sürgsen szükséges volt tehát, hogy a lengyel trónra
meghívott Frigyes Ágost helyett oly tehetséges és független
gondolkozású tábornok kezébe tétessék le a királyi hadak fvezérlete,
a milyen Savoyai Jen berezeg volt. Mikor a fvezérletet
átveszi, a királyi sereg föladata Temesvárnak bevétele
volt ; a hadi mködés színhelye pedig az Al-Tisza és Al-Duna
vidéke Pétervárad és Titel közt. Ilyen vidéken a hadmüködés
czélját csak ers és jól szervezett vízi haddal lehetett elérni. A
királyi vízi had, melyre most úgy az egyes hadmveleteknél,
mint az élelem, takarmány és hadi szerek utánszállitásánál
jelentékeny szerep várakozott, még mindig nem volt olyan tökéletes
állapotban, hogy a hadseregnek minden körülmények közt
megbízható s eléggé ers támaszt nyújthatott volna. A királyi
hajóhad nagyobb számú apróbb sajkákon kívül a Fleury által
1692-ben épített s a közelmúlt harczokban még fenmaradt
néhány gályából állott, melyeket szerfölötti súlyuk és nehéz
mozdulékonyságuk úgyszólván harczképtelenekké tett, és melyek
éppen azért nem feleltek meg a hajóhad iránt most támasztott
igényeknek. A mi elnyüket a múlt harczokban tapasztalni