A dunai hajóhadak története

50 KIRAI.VI IIA.IOSXEP.
magyar király sem tervezett oly sok hasznosat a honvédelem
szabályozása körül, mint éppen Zsigmond. Ha mindenlien nem
sikerült is szándéka, annak okát az akkori körülményekben
kell keresnünk.
1428. évi május elején fenséges látvány tárul elénk az
Al-Dunán, Galambócz és a vele szemben épült Lászlóvár alatt.
Elragadó történelmi kép, a magyar királyi hajóhad hajdani
jelentségének és dicsségének emléke ! Falakja egy lelkes
magyar hölgy, a mint a török kézen lev Galambócz visszavételénél
ezer \eszé\jek]íöztvezéinjUa mamjar hadi hajók Jefji'níjsé(/éf,
és sülyeszti, egyremásra gyújtogatja roncs mozsaraiból
vagy vetágyiból az ellenség vizi jármüveit. Rozgonyi István
temesi grófnak fiatal deli neje, Szent;/ //r;/ t/l Czeczilia az, ki
romlást és halált szór Murád hajóira, melyeket a vár felszabadítására
küldött. Mellette küzd hs férje, Rozgonyi István
és maga irányozza az ellenségre a legnehezebb ágyút, mely
Magyarországban valaha öntetett, s a várnak több tornyát
rommá lövi. István oldalánál harczol testvévé, Rozgonyi Péter
veszprémi püspök is. a kereszttel lelkesítvén kitartásra a vitéz
hajóhadat. A szerb oldal csúcsain ott van Zsigmond király is,
elretör seregének élén. Eminnen, a lászlóvári ágyútelep fedezete
alatt, a vitéz bajtársak: grabovi Zavissa Niger szepesi
kapitány, líorának híres lovagja és Voda Péter, bandériumaikkal.
Nem verhetik ugyan le a háromszorta nagyobb ozmán
ert, Galambóczot sem vehetik vissza, de szabad elvonulás
mellett fegyverszünetre kényszerítik a törököt. Azonban mikor
hajóink magyar partra szállítják katonáinkat, a hitszeg törökök
által megrohantatván, válságos helyzetije jutnak. A megrohant
csapatok közt vau Zsigmond is, minden perczben Idtéve
a veszélynek, hogy vagy elfogják, vagy megölik. De ott terem
egy hajóscsapattal Rozgonyi, kiragadja királyát a tömeg közül,
bárkájára veszi és megmenti. ^) Azonban maga a Dunába
esik,— és ismét a hajóslegénység elszánt bátorsága diadalmaskodik
a hs vezér megszabadításánál. Zavissa Niger egyedül
állja még helyét és rettenthetlenül viaskodik a törökükkel.
Zsigmond rögtön az megmentésére is hajókat küld. Hajós
legénységünk a derék lengyelt a csatazajból kiragadja ugyan, de
nem fogadja el a menekülést, hanem inkább ott esik el áldozatul
vitézeivel egvütt. A Czeczilia crrófnö részére 1435-ben kiál-
') A király menekülését szép, de nem egészen találó hasonlattal
illustrálja Bonfini, mondván, hogy a kii'álj' kis csónakon menekült volna.
»Quin etiam Sigismundns quoque, qiü coeli ruinam panlo ante coutempsevat,
in manum hostium pervenisset, nisi parva cyviou () Dannhium
trajecisset, Xevxis profecto fátum nactus, qui oontempto maris inijjfrioj
parvo navigio in Asiam relatns est.« (Decad. III. L. V.)