A dunai hajóhadak története

KIlíÁl.^'-NA.SZÁUnsiiK. 7 1
li.idvisolése iránt, hogy uz olasz fejedolmíikkel 200,000 arauyat
aka]-t tizottetui a végl)öl, liugj a magyar király egész a török
birudaluin szivébe szállítsa át a háborút. Ez a kívánság teljesedésbe
is ment. Mátyás megerösíté magát Jajczánál, megvívta
Verbászt, elfoglalta Boszniát és Herczegovinát s az Adria
széleit rségekkel rakta meg. Fridrik császárnak ellenséges
magatartása, az európai nagyhatalmak iudoleutiája s az olasz
bonyodalmak miatt, a hadjárat egészben véve nem felelt meg
azon várakozásoknak, melyeket egész Európában hozzá kötöttek.
A nagyszer dunai hajóhad mindössze is csak a szerb föld
dunai részeinek szerencsés eredménynyel bekalandozására szorítkozott.
Kinizsi Pál fkapitány a déli végházak rizetére
rendelt seregével 1-480.' évi november 2-áu indult ki Temesvárról
a horomi rév felé, melyet a hajóhadnak s a többi dandároknak
gyülekezési helyül jelölt ki. A hajókkal jöttek Tököli
Miklós és Endre, a király kedves emberei. A mint embereikkel
partra szálltak: egy sr cserjésbl 400 török rontott el s a
meglepett csapatot egy pillanatig be is kerítette, de a mieink
által csakhamar felkonczoltatott. A többi zászlók háborgatás
nélkül érkeztek a révbe. Megjelentek Rozgonyi László, nándorfehérvári
kapitány és Brankovics Vuk deszpota, jól felkészült
naszádjaikkal. A deszpotának saját Üottillája volt a
magyar király engedelmességében, melyet Brankovics Pál
knéz vezérelt. ^) A mint együtt voltak mindnyájan. Kinizsi
azonnal megkezdé a sereg átszállítását a Duna szerbiai partjára,
s naszddosainl', a szendröi övség kemét^y tüzelése daczára,
82,0()0 magi/ar fegyverest evedztek át a háborgó széles f olya }non.
Iszkender basa (Malkoczovich), ki az átszállítást megakadályozni
akarta, s tlünk két hajót el is ragadott, a hajóhadat
vezényl Rozgonyi kapitány által zbe vétetvén, megveretett
és Szendrbe visszaszoríttatott. Kinizsi most az elcsapatokat,
az ifjabb Jaksich parancsnoksága alatt, kémkedés végett Galambócz
felé kldé. A várból mintegy 1000 török lovas kirohanást
kísérlett meg ; de gyzk a mieink maradtak. Ekkor
érkezett vissza a Kazánba menekült török hajóraj s egyenesen
a miénk felé tartott. Rozgonyi és Brankovics Pál éket formálnak
naszádjaikból, és sebes vágtatva, folytonos tüzeléssel a
török hajók elé sietnek. Naszádosaink dühös rohama meghökkenti
a törököket. Hajóik száma csak 15, a tlünk elvett két
hajóval együtt 17. Kifeszítik tehát vitorláikat és szaporán
hátrálni kezdenek. A mieink nem tágítanak, de megfeszített
ervel evedznek utánok. A mint elérik, heves vízi csata fejldik
') Svetich M. : »Rövid történelmi értesítés a sajkások zászlóaljáról.
s< (S::erbszki Li/etojiisz : 1830. év. II. 1 — 4. 11.)