A dunai hajóhadak története

Éí! A PAJKÁSOK ISTKZMÉNYÉNKK KOKSZAKA. 231
olykor kalandos vállalatokra küldi ket az ellenség tájaira.
1693. aug. 30-án a magyar hajók rámennek az osztrovai szigetre,
noha Kulics felöl, hol a Morava a Dunába szakad, több
volt másfélszázig való csónakos ellenségnél a titeli kapitány vezetése
alatt. Tököly hajósai mégis egy vizi malmot molnárostul s
cselédestül elragadnak közlök s elviszik diadaljelvénynek
Tököly elébe. Ilyen próbatételeken Tököly is részt vesz néha.
Maga köré gyjti hajósait és fegyvereseit, fölszáll sajkáira és
gemiáira, s virradat eltt, holdvilágos éjeken szép renddel megindul
secundálni a szárazi seregeknek, vagy a palánkokat s a
többi sajkákat megtekinteni. Midn egyik helyrl a másikra
költözik át huzamosabb tartózkodásra, udvara is vele megy a
hajókon, feleségét s értékes holmiját szintén magával viszi,
lovas és egyéb szekereit pedig a hajókhoz kötvén, maga után
vontatja. A komornyik és élésmester a portékás gemiákkal s
a cselédséggel megelzik az udvart és készen várják Ráma
vagy Galambvár ódon kastélyában az érkez uraságot. A
töröknél Tököly méltósága és protectiója nem népének sokaságában
állott, hanem a maga személyében. Hadainak száma
nem sok, s az is évrl-évre apadóban van. Tavaly még 24 zászlója
volt a török végbeliekbl, volt akkor fölös hada is, volt
5000 is ; lett aztán 3000, st még ennél is kevesebbre szállott.
De e kevés had mind lelkes katona volt, ki hadi fáradozásainak
czélját ismerte s vezére iránt rajongó ragaszkodással viseltetett.
E maroknyi haddal sok, igen sok szolgálatot tett Tököly
az Al-Dunán táborozó ozmán seregnek. Készséges szolgálatait
gyakori kedveskedésekkel viszonozták a törökök. 1693. évi jan.
8-án Sándor Gráspárt, a hajóhad parancsnokát, küldi Tököly a
Morava torkolatába »impedimentumival együtt az innens
parton szállott angol követhez, hogy az hajóknak javát az
szükségére elfoglalja, minthogy azoknak a jobbikát, kin maga
jött le az Dunán az követ, neki Tökölinek adta, kettit a szerdárnak
s az többit más török uraknak.« A szerdár jan. 10-én
írja Tökölynek Nándorfehérvárról, hogy két hajójának egyikét,
melyet az angol követtl kapott, Tökölynek ajándékozza.
Valahányszor a törökök eltt megjelen, mindig a küls tisztességnek
legelkelbb jeleivel fogadják, mikép fejedelmet fogadni
szokás. Szép látvány, midn hintóra ül s feles lovasok által
kisérve, a Dunára hajtat Galambvár alá, üdvözölni a megérkezett
török ftiszteket. A tengeri lapátos gályák és furkáták
megállapodnak, kapitányai kijönnek eleibe s tisztességet kívánván
tenni neki, mind a gályákról, mind a furkátákról taraczkokból
lövéseket tesznek.
Nándorfehérvárnak Croy tábornok által történt ostroma
alkalmával Tököly is részt vett a török várrség segélyezésében.