A dunai hajóhadak története

;
206 A MOHÁCSI VKSZTÜI. A ZSITV AKinOKI líKKKrii.
tzött Össze az ellenséggel. A gyzelem sokáig iugadozott.
Végre a mieink részére dlt el szárazon és vizeo. A hajókba
menekül törököket utóiérték huszáraink s vagy összevagdosták.
vagy a vizbe íbjtották ket. 500 török maradt halva,
igen sokan fogságba estek. A budai basa is csak nagy nehezen
szabadult Szegszárd felé. A siker a mieinknek is sok emberéletébe
került, st dicsségesebb lett volna a gyzelem, ha
tSulz a Kolonics segítségére siet gyalogságot, midn már
szóval és ütlegeléssel többé nem gyzte, kivont karddal és többeknek
súlyos megsebesítésével vissza nem kergette volna a
hajókra, melyeket fegyveres nép nélkül hagyni nem akart.
Egyébiránt a mieink meg voltak elégedve az elért eredménynyel.
Préda és fogoly elegend jutott. Hadaink vidám hangulatban
tértek tehát vissza az esztergomi táborba. ^)
Szeptember 29-dikén Vácz és Buda közé helyezte át
Eusworm a királyi tábort. Buda fölött a Duna két partját
hidakkal kötvén össze, váltig kereste az alkalmat megütközhetni
az ellenséggel. De a Lala Mohamed basa, a Nándorfehérvárról
Konstantinápolyba hívott nagyvezirnek helyettese.
Budavára és a Szent-Gellért közti szk szorosban húzván meg
magát, az ottani magasra felhányt ers sánczokból sehogy sem
volt kicsalható. A környez hegyek és a vár ütegeinek oltalma
alatt oly jól találták magokat fedett állásukban a törökök, hogy
minden aggodalom nélkül vélték bevárhatni az ess, zord szi
idt, midn a németek vérontás nélkül is kénytelenek lesznek
elvonulni a fváros alól. S valóban a bekövetkezett nedves sz,
a sok fáradság, nélkülözés és éjj élezés annyira kimerité a
császáriakat, hogy Hasszán bátorságot vn éjjeli támadást
intézni Ruswormnak elgyengült tábora ellen, és vagy lOOO
fuvarra való élést csempészni be Budára. A jancsárokat sajkákra
ülteté s 10,000 lovast rendelt melléj ök a partra. Ezek a
vizrl és szárazról rátörnek Rusworm hajóhidjára, mely alá
azonban oly csendesen vonulnak, hogy váratlan jövetelöket még
az elrsök is már csak akkor vették észre, midn harczolni
kellett és annyi id már nem volt, hogy az ( )-Budán túl elterül
ftábort hamarosan értesíthették volna. Xádasdy volt az els,
ki Ruswormnak megküldé a hírt,
hogy az ellenség rajta ütött
de a csata már ekkor állt és Xádasdy mindaddig foglalkoztatá
a támadókat, míg Kolonics és Rusworm az egész sereggel meg
nem érkeztek az ütközet színhelyére. Hajnalig folyt e véres
harcz és a törököknek siralmas veszteségével végzdött. A
Duna partján halomszámra feküdtek a legyilkoltak tetemei.
Mire nappalodott, az elesettek vére messze távolra pirosra festé
Kazy : Histor. Kegni Huiigar. I
— ill. L. I.