A dunai hajóhadak története

330 fOLYAMI HAJÓHADUNK SZERVEZETE.
Pozsonyban ekkor Eeiffinger János volt a liajóvontató vállalat
élén s 400 forintot kapott a kamarától azon hadi hajóknak
Bécsbe vontatásáért, melyeket a király a múlt esztendben
Óvár alatt hagyott. ^) A XVI. század végtizedébeu többi közt
a hajóvontatás is a már elbb felállitott pozsonyi »Camera
yavalis«-ríL bízatott, mely a bécsi »Praefecfura Naral is «-nfik
volt alárendelve. Feladata volt a királyi hadi hajók jókarban tartására
s anyagi állapotára felügyelni. A magyarországi Camera
Navalis els igazgatója Gykus (Gregus) Bertalan volt ; utána
következett bizonyos Weiss, aztán Candia Miklós, Jurisich
Alajos, Helbrich Jakab és Gössinc/iT Lajos. 1661-en túl már
ezen intézménynek sem találni nyomát. A félhold uralma alatt
a hajóvontatás sokkal nagyobb súlylyal esett a megigázott nép
vállaira, mint bármikor máskor az eltt. A török nem tizetett
többé a hajóvontatásért, hanem ütlegekkel kényszerité rá alattvalóit.
A török hódoltsági korban töbl)uyire ember-ervel vontatták
a hajókat fölfelé. A törökök dunai Üottillája, mely rendesen
Viddinnél gylt össze, legtöbb esetben a török fogságban
sínyld keresztény rabszolgák ezrei által vontattatott föl egész
Nándorfehérvár, st Buda, Esztergom és Komárom alá. A
XVII. században már nem csak rabszolgákat alkalmazott a
török e baromi munkára, de mindazon népet, mely a Dunához
hat mértföldöu belül es helységekben lakott. A hat mértföldet
persze pazarul mérték, sokszor a kettsivei sem érték be. A
hajóvontatási területbe Halas és Kecskemét várost is beosztották,
mint ez a halasi török levelekbl kitetszik. Ezt a török
világban » császár ))}ívénck« nevezték. Ez lehetett a hódoltság különféle
szolgálmányainak legborzasztóbbika mindazokra nézve,
kik az úgynevezett »hajóváltságdíjat« meghzetni nem birták.
1637-beu, a budai szerdár rendeletébl Ibrahim szegedi kormányzó
bizonyltja, hogy a hajóhúzás a Dunához közelebb fekv
helységek kötelessége lévén, arra mindenki kényszeríttetik.
Abdi Errahman utolsó budai basa idejében enyhült kissé a
szegény magyar nép e szörny igavouásáuak terhe. A basa
1685. "aug. 8-á.n rendeletet bocsátott ki a török sajkás tisztekhez,
melylyel eltiltja nekik, hogy a kecskemétiektl 100 hajóvonó
munkásnál többet kívánjanak. ^)
A vontatásnál a hajó bensejének közepébl kimagasló
árboczhoz ersítették meg a vontató köteleket. Árboczczal
mind a dunai gályák, mind a naszádok el voltak látva, de még
az oraniczákon, gemiákon és furkátákon is meg volt az árbocz
') Magy. orsz. levtr. B. r.
«) Gyárfás : A Jászkunság- történetéhez a XVI. és XVII. századból.
(Gyri tört. és rég. füzetek IV. 245. 1.) Továbbá Hornyik: Kecskemét
város története. II. k., 434. 1.