A dunai hajóhadak története

;
178' A MioiAísr \i'.sziiii. .V zsnxA TdKiiKi r.KK kk:.
koduak az ö iinszádos szabadalmaikhoz, és mivel a királyi terhek
viselésétl fel vannak mentve, engem sem akarnak elismerni,
a ki pedig földesurok vagyok. Számtalan orczátlanságaikon
kívül, melyeket nem átallanak ellenem elkövetni, még perelni
és veszekedni is merészelnek velem, mintha részestársaim lennének
jószágaimban. Ez ellenkezik a magyar nemzeti törvényekkel
és módfelett sérti az anyaszentegyház jogait is, melyek
oltalmazására és megtartására minket egyháziakat súlyos eskü
kötelez. Felségednek legutóbbi török hadjárata alkalmával az
említett sellyei vajdákra is két teljesen fölszerelt és hajósnépekkel
fölruházott naszád bízatott. Elérkezettnek látták
tehát az alkalmat, hogy gonosz szándékukat rajtam kitöltsék
és megbosszuljanak. E czélból fölevedztek a Vág folyón Sellyére,
s összes naszádosaikkal rátörvén a városra, miután abban
számtalan erszakoskodásokat elkövettek, végre az én házamba
is behatoltak, abban különféle kihágásokra, ellenem és tisztjeim
ellen szórt szörny káromkodásokra, st még vérontásra
is vetemedtek, háznépem közííl némelyeket megsebesítettek,
másokat kegyetlenül elvertek. Beelégedvén aztán e gonoszságokkal
s azzal fenyegetzvén, hogy visszajövetkor még nagyobb
dolgokat fognak mivélni, eltávoztak. ítélje meg tehát kegyesen
felséged : lehet-e s kell-e ilyen vendéguépet avagy zselléreket
birtokaimon trnöm És ha felséged katonáitól kell nekünk
magyaroknak ilyen s hasonló igazságtalanságokat elviselnünk
nem látom be, ki fog bennünket akkor az elnyomatás ellen
oltalmazni és megvédeni Én mégis csak kissé különb szolgája
vagyok királyi felségednek, mint eme vajdák,— és azért kérem
is felségedet, szabadítson meg engem az e féle vendégnéptl,
»quum homines sünt supra modum arrogantes et temerarii
idque vei hoc solo titulo, quod vaywodae sínt Majestatis vestrae
classiarii.« ^)
A király éppen úgy nem fékezé a naszádosok rakouczátlanságait,
a mint nem fékezé vala a zsarolásokat, melyekkel
külföldi zsoldosai véreinket országszerte nyomorgatták. Az
1576. évi január és februárban tartott pozsonyi országgylésen
némikép még mentegetni is akará a kir. kamara a katonaság
kihágásait, emlékeztetvén a királyt : jelentse ki a felháborodott
rendeknek, hogy minden igyekezete daczára sem képes a zsoldot
mindig rendesen kiszolgáltatni, a minek ismét az a következménye,
hogy a katonák a jobbágyoktól fizetés nélkül veszik
el az élelmi czikkeket s hogy a lakosságon erkölcstelen hatalmaskodásokat
kíWetnek el. Ily zsarohisokat legczélszerl)ben
') Szalay László és Weitzel (liisxláv : Veráncsics A. íisszes mmikái.
(Mag-y. tört. emlékek. XX.)