A dunai hajóhadak története

AZ ELNKMETEf;. NEMZ. VISSZAHAT. KS A SA.IK. IXTÉZM, KORSZAKA, 211
hadi kapitány oyá. Ezeu állást, melyhez dics liadi tények emléke
és halhatatlan magyar hsök neve fzdik, nem tölte be többé
az osztrák hadi tanács. A dnnai flottillát és illetve a Dunát
nem akarták többé idegenekre bizni. A naszádkapitáuyok
helyébe sajkás fihu/Jdnk (Oberwaywoda) léptek a német párton
álló komáromi szeri) nemesség táborából, kik alárendelt helyzetökben
már nem a nemzet szándéka, hanem a bécsi flottaparancsnokok,
admirálok, al-admirálok és hajókapitányok utasítása
szerint igazgatják sajkáikat. Az alárendelt helyzet
naszádos vajdák is niegszunek és osztrák hadnagyokká (Lajdin)
lesznek. A fovajdák parancsnoki és vezéri szerepet visznek az
új szervezet sajkás hadnál. Különböznek ezektl a német kormánynak
új creaturái, a szerbek politikai fejei, vagyis a szerb
nemzeti vajdák. Csernovics Arzén ippeki patriarchának 37,000
szerb családdal Magyarországba vándorlása ugyanis lényegesen
módosította a benszülött szerbség közjogi és hadi viszonyait. A
komáromi Földváry Ádám, kinek családja azeltti idkben
a Dunán vitézkedett, 1691. évi márcz. 24-én engedélyt eszközöl
ki Lipót királytól, melynek értelmében a magyarországi szerb
nép külön nemzeti al-vajdát (vice ductorem) választhat magának,
ki egyszersmind hadi fnöke, polgári feje és vezetje népének.
Az egyszer vajda elnevezés egészen mást jelent tehát a XYII.
század végével, és nincs többé a dunai sajkások szakaszparancsnoki
állásához kapcsolva, st sokkal magasabb fogalomkörbe
emeltetett.
Éz természetesen mitsem von le az osztrák hadseregnek
ezen korbeli érdemeibl; legkevesbbé sem szállítja alább a
niveaut, melyet az
a XYII-ik század vége felé s a XVIII-iknak
elején elért. E kor hadtörténelmi ismeretének els tekintélye,
Thaly Kálmán, részrehajlatlan tárgyilagossággal vallja be,
hogy ez volt az osztrák hadseregnek legfényesebb korszaka.
Egészen a kor és hadtudomány kívánalmai szerint volt szervezve
s mindennel jól föl volt szerelve; a katonai szellem, fegyelem
és harczképzettség teljesen meg volt honosáivá, st tetpontját
érte úgy a tiszti kar, mint a legénység soraiban. És e mellett
különös szerencsébl s ritka adományakép a sorsnak, — egy
s ugyanazon korban négy nagyszabású, st mondhatjuk lángesz
hadvezérrel dicsekedhetett, úgymint: Bádeni Lajossal,
Savoyai Jenvel, gr. Starhenberg Guidóval, gr. Pálffy Jánossal,
Lotharingi Károlylyal, Max Emmánuellel, stb. i)
A hadügyigazgatásnak alakulásával összefüggésben van
a magyar hajdúságnak hanyatlása. A hajdúság, mely a múlt
') Thaly Kálmán: Dunántúli hadjárat 1707-ben. (Századok. 1879.
évf. IV. t\)
14*