A dunai hajóhadak története

1 00 A MOHÁCSI VÉSZTi'Il A ZSTTVATHROKI BÍKKIG.
Szulejmáii csak szept. 25-('i,tí veszteuelt ]\ra,ü;y:irország
fvárosában, melyet ezúttal nem elfoglalni, hanem csak megalázni
akart. Visszamenet az elfoglalt al-dunai várakban rségeket
hagyott, hogy hadjáratának sikerét hirdessék s újból
való jövetelét biztosítsák.
A Tisza-Maros- és Erdélyközben akkor az ország minden
tájáról roppant eml^ertömeg gylt össze. A köz veszély áradata
oda terelte ket három folyónak és az erdélyi Kárpátoknak
védbástyái közé, hol nyugodtan vélték bevárhatni az ellenség
kitakarodását. Oda menekült az elbúsult szerémi és bácskasági
szerb nép is, és egyesülve a benlakó szerb és oláh földnéppel
s más préda után leselked szökevényekkel és kóborokkal, tekintélyes
pórhadat képezett, mely Lippáról indulva ki, Temesváron
és Becskereken át a Tisza felé vette útját. Legelbb
is letették Beriszló István deszpotát, mivel veszély idején
megszökött s népét a töröknek prédául hagyta. Helyébe
Csernoevlts Ivánig az úgynevezett »fekete embert« kiáltották
ki vezérökké s a szerb nép deszpotájává.
E deli külsej, szilaj természet, szellemes és tekintélyt
tartó fiatal ember, saját állítása szerint, vérrokona volt a szerbek
által szentnek tisztelt Angelina anyának, az I. Mátyás
idejében méltóságától és szemevilágától megfosztott Brankovics
István deszpota özvegyének. Zápolya János erdélyi vajdának,
a hon leggazdagabb, legünnepeltebb olygarchájának udvarában
nevelkedvén, most jött ki a vajda seregével Erdélybl, s úgylátszik,
azért maradt vissza Lippán, hogy a déli megyék görög
hit népét hadcsapattá szervezze s a vajda seregének gyarapítására
Tokajba utána vezesse.
Itt találkozott a Mohács vérmezejérl megmenekült
Radisa Bósicscsal, a Bakicsokkal, Petrovicscsal. Jaksichcsal
és a szerbek többi fejeivel, kik mindannyian hívéi valának a
déli végeken létesítend magyar hbérnöki szláv fejedelemségnek,
melyre nézve már elbbi idkbl Silyánovics István
deszpotától és a szláv származású Zápolyától biztosításaik is
lehettek. Nem ajándékok és kincsek, hanem ezen, akkor az
egész szerb népet élénken foglalkoztató politikai eszme megvalósításának
czélja intézi ezentúl Csernoevics Iván magatartását,
a miut a trónhelyreállítási küzdelmekben az aulicus és
a magyar nemzeti párt közt ingadozik. Ez volt Silyánovics óta
a magyarországi szlávság territoriális aspiratióinak második
öntudatos és határozott nyilvánulása hazánkban ; de mely azzal
a politikai háttérrel birt, hogy a törökök ellen felállítandó
al-dunai szerb deszpotaság szent István koronájának supremátiája
alatt maradjon.
Csernoevics Iván volt ezen politikai törekvéseknek megsze-