A dunai hajóhadak története

;
A MOHÁCSI VÉSZTL A ZSITVATOROKI BÉKÉIG. 101
mélyesítöje !,
Ez tette t népszervé s hatalmassá nemzete
szemében ! És csakis ez jogosítja fel a történelmet, hogy ezen
ismeretlen ember emlékét a Münzer Tamások és Dósa Györgyök
forradalmi korában lapjaira iktassa. Azon korban, mikor a
parasztság lázongásainak furiáitól még egyre remegett Európa
mikor V. Károly világmonarcbiája az összetartó elemeket és
egyesít tényezket az országok legtávolabb zugaiban is felkutatta
és vakmer szerencselovagokból nagy embereket csinált
mikor a szlávság nemcsak Magyarországban, hanem Lengyelországban,
Lithvániában és Csehországban is lázasan forrongott
és egyremásra kalandor népvezéreket termelt, — s mikor a
messze éjszakon Gusztáv Vasa is a bányából egész a trónig
emelkedhetett és a világon a legnevezetesebb államalakulást
létrehozhatta.
Ebbe a történelmi keretbe való Csernoevics Iván legendaszer,
rejtélyes egyénisége! ^)
>) Történetirúink általában nem i'okonszenveznek Csernoevics Iván
személetével . A szerbek elsrangú történetirója, Raics János, még azt is
megtagadja tle, hogj^ Csernoevics ivadék. Szerinte ez az Iván nem fordul
el a Csernoevics nemzetségben. Abban az idben — úgymond —
négy ágra szakadt a Csernoevicsek nemzetsége : a magyarra, a ragusavelenczeire,
a törökre és a montenegTÓira. A magyar ágat képviseli a
XVI. században : János, Gj'örgy, Lázár, Illés, Bózsa (= Tivadar), Joakim
és Mibáh'. Ezek közvetlenül követik egymást a családfunökségben.
A »fekete enxber« számára tehát nincs hely a Csernoevicsek nemzetségi
tábláján. A török és montenegrói ágak egyetlen Jánost vagy Ivánt sem
mutatnak lel. Csak a ragnsa-velenczei ágban van még egy János 1516
körül. De ez a János velenczei nemes, ki soha sem jött Magyarországba s
kinek György nev íia soha sem házasodván, örökösök nélkül haít el.
(Isztoria raznieh szlavenszkicli narodov. III. k.) Minthogy azonban a
magyarországi szerbeknek a XVI. században nincs történetirójok és a
fentebbi állítások sem gyökereznek okmánj'os adatokl)an : Raics okoskodásának
természetesen csak is .snbjectiv értéket tulajdoníthatni. A
Csernoevicseknek általa felmutatott nemzedékrendéhez sok kétely fér ;
teljesnek az éppen nem mondható. Különben is nagyon nehéz a fenforgó
esetben valamely névhamisítást elképzelnünk. Tegyük fel, hogy a profanum
vulgust rászedte csillogó nevének ragyogtatásával ; de rászedhette-e
vájjon Zápolyát, kinek udvarában (legyen bármely minségben
is) huzamosabb ideig tartózkodott s ki a Csernoevicseket si hazájokból
kétségkívül jól ismerte. Eászedhette-e a Bakicsokat, Radisa Bósicsot, a
Petrovicsokat, Jaksicsékat és a magyarországi gín-ög hierarchiát Vájjon
föláldozták volna-e ezek verket és vage^juukat egy közönséges csavargóért,
ha az nem lett volna Csernoevics sarj és nem képviselte volna
korának szerb nemzeti eszméjét Nemcsak a szerb köznép követi t,
hanem köriilötte csoportosulnak legjobbjaik, gazdag birtokosok, a
magyarországi hadsereg vezéregyénei és a papság. Ezek deszpotává teszik
t, udvartartási költségeihez hozzájárulnak, engedelmeskednek neki, st
még a szentség nymbusával is körülövedzik nevét. Történetíróink ellenszenve
nincs tehát történelmileg igazolva. Mivel lehet vájjon támogatni
az e féle jelzket : »thracischer Strassenrauber«, »seditiosus latro«,
:>obscurae servilisíjue conditionis homo