A dunai hajóhadak története

304 FOLVAMI HAJÚHADIXK SZEK\ EZETE,
is a hajóhad állomáshelyeinek kitüntetett, kivételes és eljogos
állapota miatt ; mert nem ismerik királyaink nagy horderej
czélzatát, kik si hagyományok nyomán járva, kegyelmi tényekkel
és sokszor jelentéktelen kedvezményekkel tudták fentartaui
birodalmuk és koronájuk biztosságára azt a hadert, mely az
alattvalótól legtöbb önfeláldozást kivánt a királyért és hazáért.
Ma már, midn a magyar hajóhad kiváltságainak forrását és
indokait jól ismerjük, majdnem mosolyra készt a pozsonyi
dietális rendeknek egy nyilatkozata, kik az ország végházainak
1640-ik évi állapotát ecsetelvén azt mondják, hogy »Komárom
magán való végház, nem függvén más generálisságtól, Idnek
okát nem tudhatnia ^)
A magyarországi hajóhad
alajpszervezeit't hezdettöl fogva
a csaJádegység, vagyis a társas együvétartozás elve képezte. A
zsoldos had, mely a folyami végházak környékén a király által
adományozott hajós telkeken települt, önmaga közt egy szabad s
a czimeres nemesi rend szahályaihoz hasonló kiváltságokkal felruházott
katonai társaságot képezett, melynek fejei a kapitány és
a vajdák, késbb az osztrák hadi kormány alatt a parancsnokok,
tagjai pedig mindazon ténylegesen szolgáló, vagy ezeknek házi
gazdaságát gondozó hajónép vala, mely a király felhívására,
megszabott heti vagy hópénzért és egyéb járidékokért bármikor
fölkelni és vizén harczolni tartozott. Ilyen a dunai hajóhad,
mikor keletkezik, és ilyennek ismerjük végs elhányatlása korában,
a sajkások intézményében is. A történelmi folytonosság
fonala sehol sem szakad meg e speciális hadnak sok százados
életében, hanem csak módosul a különböz idk módosuló igényei
szerint. A családegység elve és szabadalmaik, melyekkel
ket királyaink II. Lajos szavai szerint »sok fáradságaikért
és vérontásukért« felruházták, mindenüvé kisérik ket, bárhol
telepednek is az országban. Mindig kiváltságos hadi társadalmat
képviselnek. Ok azon katonaság, kiknél legelbb lép életbe
a véder és a contribuensek elválasztása egymástól.
Folyami hajóhadunk élén, a magyar királyság els századaiban,
maga a hadsereg fvezére állott. Yalószin, hogy e
fontos tisztet tengeren nevelt és a vizi hadmvészet fogásai és
fortélyaiban kellen jártas hajónagyok látták el a fvezér oldalánál
és annak parancsolata szerint. Külön hajóraj-kapitányokat
és naszádvezéreket csak a XV. század második feléhen emlegetnek
forrásaink. A magyar királyságnak az oligarchiával és a
betört barbár népekkel vívott harczaiban, úgy szintén az Anjouk
alatt és a német-szláv befolyás korában egyetlen önálló hajóhadi
vezért sem ismernek emlékeink. A Garák, Rozgonyiak,
') Arla Dielalia. M. ii. múzeumi könyvtár.