A dunai hajóhadak története

310 FOLYAMI HAJÓHADUXK SZERVEZETE,
Számuk különbözött s 800 és 2000 közt váltakozott. Neveztetnek:
»socii navales«, »remiges«, »miUtes«f »ductoi'est)'iremium«,
»Umenarchae portuum et diaetarii nav{um«, »l{ntrarn«, »para-
Uí« és »fheorü.« A rómaiaknál a vizi -liad két csapatra volt
felosztva. Említtetnek az »epibatae«, kik vizén és szárazon
egyaránt harczolni tudtak, és a »nauhatae«, kik még újonczok
lévén, csak a vizi hadakozásban gyakoriak magokat. Ezen
elnevezések a magyar dunai hajóhadról megemlékez latin
Íróknál csak igen gyéren fordulnak elö. Tán csak a classikai
formákat utánzó Bonfinnál és Joviusuál találkozunk velk
egyszer-másszor.
Fegyvernemre a naszádosok kezdettl fogva mindvégigleu
a gyalogsághoz számíttattak. Sajátságos, hogy még a történelmileg
ismeretesebb és a hozzánk közelebb es idkben is,
midn a dunai vizi er már elnyösen szerepelt Magyarország
honvédelmének majdnem minden eseményénél, általában véve
csak lovas és gyalogos haderrl emlékeznek kútfink. Ez
utóbbihoz számítják a vizi ert is. Közönségesen használt szólamuk
ez: »Cum omnibus copiis instructis, tam equestribus,
quam pedestribus.« A vizi ernek saját nevén való megnevezése
legtöbbször feltnen mellztetik. A hol hadseregünk létszámáról
szólnak adataink . minden
részletet felsorolnak
ugyan, de különösen ritkán említik, hogy ama létszámban
mennyi volt a vizi had. Kétségtelen például, hogy Hunyadi
János 1453—1454-ben hajóhadainak segítségével harczolta
végig dics al-dunai viadalait a törökök ellen, hogy továbbá
Szendrt, Nándort, Novoberdót, Zsófiát és Bolgárországot egész
Tirnováig szintén hajóseregek felhasználásával hódoltatta meg,
— és mindazonáltal az egykorú krónikákban és a történeti anyagot
még szélesebb alapon felkaroló kortörténetekben, mindössze
tán csak kétszer találjuk tiszta képét a Hunyadi János hajóhadának.
A Czílleyek krónikája, Dukasz, Engel, Hammer,
Chalkondylasz stb. mindannyiszor csak lovasságának és gyalog
csapatainak létszámát ismertetik. Forrásainknak e valóban
sajátszer hézagát oda kell tehát kipótolnunk, hogy igen ritka
eseteket kivéve, a nagyobb folyamaink mentében viselt hadjáratoknál
a gyalogsághoz számított, de valósággal külön hadosztályt
képezett naszádos legénység hajókon követé a hadvezér
táborát.
Folyami magyar hajóhadat egész a XVI. század második
feléig csak a Dunán találhatni. Hazai múltunk els századaiban
az Al-Dunán Galambócz, Yégszendr és Nándorfehérvár,
a középs és fels Dunán csak Buda. Esztergom és
Pozsony említtetnek, mint hajóhadi állomások. Az állomáshelyek
a beállott szükség szerint változnak. A XYI. században