A dunai hajóhadak története

;
34 KIRAI.YI IIAJiiSXEI'.
ott nemcsak a vizi l^ózléledést és lereskedést tartották fenn, di'
mint a révek és klrdl íji jószágok hirlalói és — saját éráekökhen
— leghivatottabb rei^ bizonyára mindazon eszközökkel is rendelkeztek,
melyek ama korban az ellenséges támadások meghiúsítására,
szokásosak és szükségesek valának. Oltalmazták a
királyi székvárost és a hajózható határfolyaniok mellett létezett
többi megersített helyeket. Ispánjuk hívására fegyvert
ragadtak s hajóikra szállva eltorlaszolták a Duna tárt kapuját,
megakadályozták a szüntelen forrongásban lev ázsiai
romboló néprajok betöréseit, vagy fürkész figyelemmel kisérték
a német dunai haióhadaknak mozdulatait.
Az si h aj ó.stfiepeknek honvédelmi czélokra állandó alkalmazását
s nyugateunípai minta szerinti berendezését kétségkívül
ugyanazon els szent királyunknak kell tulajdonítanunk, ki az
egyeduralmi elv megszilárdítása , a kereszténység biztosítása és a.
királyi hatalom emelése czéljáh'il cgif egészen új haé/rendszernek
veté meg alapját hazánkban.
Tudva volt István eltt, hogy a német császároknak,
kivált a szászfejedelmi háznak trónrajutása óta, Xagy Károly
világbirodalmának megalapítása volt törekvésök. melynek esetleg
]Magyarország is áldozatul eshetett volna, ha István a
hatalom egyéb eszközein kívül oly hadi állapotba nem helyezi
az országot, mely a németek terjeszkedési vágyait megakadályozni
képes lehetett. II. Konrád alatt csakugyan annyira
megzavarodtak a viszonyok, hogy István kénytelen volt a császárellenes
szövetséghez csatlakozni, utóbb háborúba is keveredni
Konráddal. Mikor a császár 1030-ban Magyarországba
tör és egész Gyrig tzzel-vassal pusztít : a Dunán ers ellenállásiba
talál. 1) A császár nem hatolhatott lejebb a folyón
meg kellett elégednie a hatáj-szélek pusztításával. ^) Valóban
alig lehet föltenni, hogy István e hadjáratnál el nem zárta
volna a Dunát és ne használt volna e czélra elegend hajóhadat,
mikor a német császár a maga részérl szintén nem heverteté
tétlen az akkoron már elkel tekintélyben állott német
dunai hajóhadát. Azt az erszakos és képtelen magyarázatot,
mintha a császári sereg akkor, midn erejének tetpontján
állott s egy világbirodalom alkotásáról álmodozott, csak »a
vizek és erdk miatt« ne lett volna képes elrehaladni, józanul
elfogadnunk nem lehet. Miképen gondolhatnók továbbá, hogy
a magyar sereg ama másik hadjáratnál, melyet István a bosnyákok,
szerbek és oláhok ellen az Al-Dunán folytatott, nélkü-
') Wi2}po in rebns Conradi Salici ad ann. 1030. — Prajj : Aunal.
1. ."IK. 1. : ^Qnoiiiinns pnrro vastitateiii proferret.^MfíO t-t silvis liroliibitns
est.« És isiiiAt : »Fluviis et silvis mmiitum recfiinm iiitrarf nf)ii valens.... '<
2) Horváth M. : Ma