A dunai hajóhadak története

És A SAJKÁSOK INTÉZMÉNYÉNEK KORSZAKA. 295
gylöletet s kilátásba helyezték a uépuek, hogy önálló szerb
nemzeti tartományt és választott deszpotát fog kapni.
A sajkásokra végzetessé vált szomorú emlék forrongás
a titeli ezredben már ápril hó közepe táján jelentkezett s
Belgrádból, Újvidékrl, Karlóczáról és a horvát határrvidékrl
mind jobban tápláltatott. Tetpontjára hágott az izgatottság,
midn a magyar korjuány ama rendelete, melynek értelmében
a végvidék is a magyar minisztériumtól tétetett függvé,
a sajkásoknál kihirdettetett s a bánná választott nemzetiségi
izgatónak, Jellasics Józsefnek helyeslésével Titellel szemközt,
a perlaszi Tisza-parton, szerb tábor vonatott össze. A sajkás
zászlóalj Olaszországban volt ugyan ekkor, de a honmaradt
sajkás garnisonban is oly vészes reactionárius szellem és fegyelmetlenség
kapott lábra, hogy a legtöbb tiszt, midn a felülrl
izgatott és pártfogolt fékezetlen tömeggel boldogulni már nem
tudott, megszökött állomásáról és sietett biztosságba tenni
személyét, családját és vagyonát. A sajkás falvakban a nép
harang és dobszó által összegyjtetvén, azon ürügy alatt, hogy
a magyar kormány hajókon katonaságot küld a Karlóczán
ülésez szerb odbor feloszlatására, felszólíttatott, ne engedné
ezt megtörténni. Az odbor ügynökei faluról falura jártak, fegyverezték
a népet, mely aztán Karlócza és Újvidék közt nagy
tömegekben szállott táborba. Június 6-dikán, a péterváradi
határrök egy ers csapata, az odbor által ezredessé nevezett
Csicsa Joannovics sajkás hadnagy vezérlete alatt, bevonulván
Titelbe a sajkások zászlóaljának székvárosába, s a népet felbujtogatván,
Molliuáry Károly akkori rnagyot, az Olaszországban
távollev sajkás parancsnok helyettesét felszólitá,
hódolna a karlóczai odbornak és adná ki a zászlóalj ágyúit,
sajkáit s egyéb fölszerelvényeit a magyar ellenség leveretésére.
A hazafias érzelm Mollináry, Csernovics Péter kir. biztos
által a teendk iránt eleve értesítve, ellentállást kísérlett meg
ugyan a föllázadt csapattal szemben ; de mivel tisztjei hármat
kivéve mindnyájan Joannovicshoz pártolának, kénytelen volt
utóvégre engedni az erszaknak. A sajkás kerület fölötti commandót
most Joannovics vette át, felnyitotta a császári arsenált
és 110 ágyút kiemelvén abból, laffettákra ersitteté, hogy
a harcz megkezdésére készen legyen. Innen a nagy római
sánczokhoz vezeté Joannovics a Bács és Torontál megyékbl,
valamint a végvidéki szerb tájakról érkez szökevényekkel
naponként szaporodott sajkás tábort, s Temerinnel szembe
elsánczolá magát. A sajkásoknak Zimonyban állomásozó alkatrésze,
a mint a titeli eseményekrl értesült, szintén felmondván
tisztjeinek az engedelmességet, hajócsapatával rögtön Karlócza
alá evedzett s a szerb odbor parancsai alá helyezte magát. A