A dunai hajóhadak története

252 Az ELXÉMETESÍTÉSNEK, XEMZETI VJSSZAIIATÁSXAK
ült, miutúu — miut o maga beszéli — elbb misét hallgatott, megáldozott,
egy szegény templom számára 200 frtot ajándékozott
és legénységével együtt egy pap által magát megáldatá. ^) A
szállítmányt szerencsésen elvitte rendeltetése helyére ; de visszafelé
a dunai török hajóhad egy osztálya, mely ersebb volt az
ö sajkásainál, útját állta. Az ütközet alatt, mely a két hajónép
közt fejldött, meggyulladt a puskapor azon a sajkán, melyen
masía Petrasch is volt. A fölrobbauás megölte embereinek legnagyobb
részét, ö maga pedig megsebesülvén s fogságba kerülvén,
csak a passaroviczi béke után nyerte vissza
szabadságát.-)
A királyi hajóhadnak ezen különböz irányú tevékenységét
eleinte nem akarta észrevenni a Nándorfehérvárnál mozdulatlanul
álló török hajóhad. Temesvár vívása alatt a török
hadaknak egész figyelme ama fjelentségü ersség sorsára
volt irányozva. De mig a törökök tekintete Temesvár felé révedezett,
a császáriak vizi erejét szüntelen gyarapította a nagy
tervek végrehajtására induló fvezér. Mercyvel a temesi részeket
beutazva, különös gonddal tanulmányozta az Al-Duna partjait,
hogy elhatározza : a Dunán vagy pedig a Száván szállitsa-e
át a sereget. Végre megállapodott, hogy Páncsováuál megy át a
Dunán. E feladat sürgsen követelte, hogy hajóhadát rendbe
hozza. Az 1717. évi hadjáratra június 10-dikéig ismét három
új gálya készült el. Ezek a bécsi székeskáptalan nagyprépostja
által fölszenteltetvén, »KapiszfrdnJdnos«, »Teyézia« és »Jenö«
neveket nyertek. Ekkoráig készen és fölszerelve 10 hadi gálya
volt tehát, 400-nál több ágyúval. Épitésök és fölszerelésök
40,000 forinttal túllépte az e czélra utalványozott fentebbi
költséget. Ezen immár tekintélyes dunai hajóraj kormányzására
Schwendimann mellé Andersen Péter dán hajókapitány
neveztetett ki al-admiráli minségben.
Andersen június végével vitorlázott le hajóival a Dunán.
Még el sem indult a bécsi kikötbl, midn a csatatéren mköd
Schwendimanu már eltávozott Zalánkeménbl és a berezeg
kívánatára a Dunavicza torkolata felé vitorlázott hajóival. A
Duuavicza torkolatában két gálya horgonyt vetve, Diesbach
tábornok utasítatott a herczegtl. hogy e két hajó oltalmára
3 zászlóalj gyalogot és 200 lovast vezessen az újonnan felhányt
dunaviczai redouteba; míg 3 gálya és egy szakasz sajkás a
Dunaviczába evedzett be egész az Oppova nev faluig, a hol
június 13-dikán Meroy gyalog hadteste hajókra szállva, a
Dunaviczából a Temeslje szállítatott Páncsova alá, hogy ott a
Lásd emlékiratát a zlini levéltárban.
')
-) B'óhm Lénárd : Délmagyarország külön történelme. I. 346. 1.
—
Anieth, i