A dunai hajóhadak története

A MiniÁcsi vi;sy/i'nr, A y.snvA miidKi mv.kkk; 191
Ízben verte meg Sziuáu basát. De egyidejleg ezeu lelkesít
eseményekkel annak is híre jött, hogy III. Mohamed szultán a
jöv év tavaszán személyesen fogja seregeit Magyarországba
vezetni s bosszút álland a szenvedett veszteségekért.
E hír az 1596. évi január 15-én Pozsonyban megnyílt
országgylést nem csak bséges adakozásr;i, de arra a határozatra
is bírta, hogy a csapatok haladéktalanul kiállíttassanak,
a végvárak megersíttessenek s a táborozás május 15-én kezdetét
vegye. Rudolf nem tartá meg a rendek említett határozatára
csak július elején bízta meg Miksa fherczeget
adott igéretét, s
a magyarországi hadak vezérletével.
Míg a német segédhadak lassú jövetekben egymásután
Komáromba és onnan Esztergom alá érkezének, Esztergomot s
ama Duna-részt, Pálfty Miklós hajdúi és a komáromi naszádosok
oltalmazták. Mire Miksa a táborba lejött, Pálfty Yáczot is már
olyannyira meggyöngíté stiríi támadásaival, hogy a különben
is rossz karban lev ersség kiostromlása csak napok kérdése
volt. Június 29-én értesítést vett Pálfty, hogy Vácznál két török
gálya horgonyoz, tele mindkett török szolgálatban volt keresztény
rabokkai. A derék bajnok els gondolata volt megszabadítani
a fogoly keresztényeket, a váczi töi ök helyrséget pedig
megfenyíteni. Elre küldvén lovas hajdúit, maga a fegyveres
gyalog csapatokkal és naszádosokkal délután 3 órakor 16 sajkán
és 3 dereglyén utáuok indult. Már hajnallott, mikor Váczot s a
két török gályát megközelíté. A 16 sajka egyszerre körülfogta
az egyik gályát, kardra hányta vagy elfogta a török legénységet
és szabaddá nyilvánítá a mintegy 160 keresztény rabot,
kiknek némelyike 20—30 év óta sanyargott török járomban.
De míg a mieink a szabadítás munkáján fáradoznak és hajóikon
partra szállítják a keresztényeket, az alatt a gályán maradt
törökök felhasználják az alkalmat, és hátat fordítva a mieinknek,
sebesen evedznek el a váczi vár bástyái alá, a honnan aztán
oly ers ágyútz kezddött hajóink ellen, hogy azok a szökevény
gályát többé már nem érhették utói. Félrevonulva tehát a
lövések czélkörébl és mindenütt a túlsó part hosszában haladva,
utána iramodtak a távolabb álló másik gályának, és azt is
csakhamar elfoglalták. Ezen is 100 keresztény nyerte vissza
szabadságát. A török hajólegénységnek nem kegyelmezett
Pálfty; miután mindannyit felkonczoltatá, a gályát prédára
bocsátotta embereinek. Találtak benne szép selyem zászlókat
aranyhímzet felírással, — és nagy mennyiség ezüsttel kivert
remek mív kardokat. De a gálya olyan nagy volt, hogy nehézsége
miatt ezúttal nem lehetett azt a víz sebessége ellen egész
Esztei-gomig felvontatni, Pálfty léket liWetett tehát rajta és els-
Iveszté a termetes liaiót. Idkíizben, mialatt a magyar gyalogok