A dunai hajóhadak története

KATOXAI tS TÁRPADALMI VISZONYAI. 309
csak a testi ert kimerít munkára szoritá, de egészségét is a
nedves, ködös levegben, forróságban és hidegben, viharokban
és eskben egyaránt igen kemény próbákra állitá. Azonban
voltak olyan naszádos vajdák is, kik mindig szárazon szolgáltak,
de st a naszádok kormányzásához nem is értettek. Állandóan
szárazi szolgálatokat teljesítvén, évek folytán kitüntetés
gyanánt naszádos vajdákká lettek elléptetve, és mint olyanok,
nem csak a vajdák rendes hópéuzét kapták, de még külön
királyi kegy- és nyugdíjakban is részesültek. Ezeket » száraz
vajddkiiak« (vajvoda siccus) nevezték. Ha valarmely vajda szolgálat
közben rokkanttá lön. az is a száraz vajdák közé helyeztetett
át, és az államtól nyugdíjat húzott. A száraz vajdák
fizetései nem csekély terhére estek a. királyi kincstárnak. Miksa
király 1559-ben ápril 1-ón tudatta a pozsonyi kamarával, hogy
a száraz vajdákat az illet díjasok halálával beszünteti, minél
fogva a száraz vajdák díj állomásaira újabb kinevezések többé
nem is történtek. ^) Figyelemre méltó, hogy ilyen szárazi hajókatonákat
már a legrégibb idkben találunk. A rómaiaknál is
volt »legío classica«. azaz hajósok szárazi légiója, és az is nagy
részben pannóniai eredet volt. ^).
A vajdák intézménye a XVII. században végkép megsznvén,
nevöket a magyarországi és illetve a komáromi sajkások
parancsnokai, puszta hivatalos czím gyanánt, még mintegy
száz esztendeig, vagyis 1751-ig állandóan viselték, ^>fövajddknak