Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. ELSZÓ. 99
delmeket megelzték. Tarentum pusztulásáról. A macedónok és lacedaemoniak
gyzelmérl. 40. A barbároknak a rómaiak által való legyözetésérl
és Fülöp királynak megaláztatásáról. Hogy Antiochus, a kihez
Hannibál menekült vala, legyzetvén, miként kért békét. Hannibálnak
és Scipionak haláláról. TuUiusnak és Senecanak Scipiora vonatkozó
magasztalásai. 41. Karthágó fekvésérl, meg a harmadik pún háborúról
és amannak feldúlásáról. Hogyan osztotta fel Scipio Numidia királyságát.
42. Különböz idszámítás aziránt, hogy mely idben szerepeltek a
machabeusok. 43. Corinthus feldúlása. Numantia pusztulása és egy rövid
kitérés. 44. A Jugurtha-féle háborúról s a rómaiaknak a cymberekkel,
gallusokkal és germánokkal való különböz eseményeirl. A SuUa és
Catilina alatt történt bels bajokról, meg a macedón háborúról. Kis-
Ázsia átadatik a rómaiaknak. 45. Nehéz háború volt Mithridatessel, de
mégis csak annak legyzésével ért véget. Hogy az itt nevezett király úgy
az említett csapás miatt, mint fiának az letételére irányuló törekvése
miatt véget vetett életének. 46. Hogy a rómaiak a Keletre küldték
Porapeiust, a ki az egész Keletet legyzvén, még az Ürnak templomát is
meggyalázta s elfogván és legyzvén Aristobolust, az fivérének adta át
a papi hivatalt. 47. Hogy Izrael miképpen és e világ mely fejedelmei
alatt tartotta fenn magát a babyloni fogságból azon idig, és az idegen
származású Herodesröl. 48. Július Caesar gyzelmérl és hogy polgártársaitól
kedveztlenül fogadtatván, fegyvereit ellenük fordította s hogy
feltörte a kincstárt. 49. Crassiis megölésérl és a város tzveszedelméröl.
A rómaiak bels küzdelmérl, továbbá Caesar gyzelmérl és Pompeius
haláláról. 50. Hogy Caesar miként fordította fegyvereit az egyptomiak
ellen s miként adta az uralmat Cleopatrának s hogy aztán Rómába
jvén, miként üldözte ismét a pompeius-pártiakat. Cato haláláról. Hogy
Caesar megszerette az egyeduralmat, hogy Tulliust s az közbenjárása
folytán M, Marcellust is kegyébe fogadta és hogy végül maga a senatus
tudtával megöletett. 51. Kifakadás a dolgok változandósága ellen és a
második könyv vége.
Elszó. — Hivatkozom arra, hogy az elbbi könyvben
azt Ígértem, hogy a dolgok változandóságáról és nyomorúsá-
gairól fogok írni. Ezt a történetet az els Babyloniának alá-
hanyatlásáig s a második Babylonia kezdetéig, a minek t. i.
Rómát nevezem. Isten segedelmével úgy a hogy be is fejeztem.
Mert, hogy édestestvér e két állam, az megállapítható nemcsak
a történetírók mondásaiból, a kik megírták, hogy a médek,
avagy perzsák és a macedónok közbees rövid országlásai után
ennek uralma úgy következett amaz után, mint az atya után a
fiú, mint a kis árvák a gyámok után, ha nem is az öröklés jogán,
hanem az idk egymásutánja során; de megállapítható az apostolok
fejedelmének levelébl is, a ki Rómából írván, azt Baby-
7*