Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

216 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. IV. 4.
zatosan bántak vele, keresztre is feszíttetett, a nép fbnösei
méltó büntetést szenvednek, a többiek elvakulnak és halasztás
adatván nekik, midn nem térnek észre, nyomorúságosan fog-
ságba kerültek és az összes nemzetek között szétszóródnak.
Az Ür tehát államát arról a néprl a nemzetekre helyezvén át,
elször azt akarta, hogy megaláztassék, megvetésben részesüljön,
sok bajba jusson, a mint meg van írva : Ostorozza minden fiát,
kit befogad}) De mert az ostorozások, ha a mértéket túlhaladják,
mint a mértéken felül szedett orvosság, a lelket inkább megtörik,
mint megjavítják, az elhagyott és megalázott egyházat, mint
fentmondtam, a kell idben felemelte. Hogy biztosabb is legyen
az égi uralom ígéretérl, átadta neki a valamennyi közt legnagyobb
idleges uralmat s így, mint mondám. Isten állama
lassanként növekedvén, a legnagyobb hatalomra és egyed-
uralomra jutott. És meg kell jegyezni, hogy megtestesülése eltt
nem volt az Isten állama teljes tiszteletben, de azután, midn a
magához vett testet az égbe emelte és a példázat szerint mintegy
megkapta uralmát, birodalmát, azaz az egyházat a legfelsbb
magaslatra emelte fel, melynél semmi sem magasabb a földön,
hogy ezáltal magát a világ polgárai eltt necsak az ég Istenének,,
hanem a földkerekség urának is mutassa, és polgárait oktassa,
hogy a haza édességére a bolyongás sikerébl vágyakozzanak.
S nem kell senkit csodálatba ejtenie annak, hogy azt
mondtuk a dolgok változásai és nyomorúságai fölött, most pedig
sikerei fölött van utunk a hazához. Valamint ugyanis úgy válto-
zékonysága, mint sikere az oktalant ersebben szólítja szereteté-
hez, úgy mindkett a bölcset a mondottunk szemléldéssel
magától elvonja és a hazaszeretetre tüzeli. Azt hiszem, hogy a
bölcs a könyvben, a melyet Ecclesiastesnek, azaz hirdetnek
neveznek, a halandók bajainak és sikereinek bemutatása után
azért szónokol mindkettrl, hogy megmutassa napfénynél
világosabban, miszerint mindkét állapot megszemlélése t a
világ megvetésére és a haza szeretetére vezeti. Midn hát mind-
két részrl elég bven beszélt, a befejezéssel, a mely felé az egész
törekszik, dönti el a vitát. Halljuk tehát, úgymond, a beszéd
végét mindnyájan. Féld az Istent és tartsd meg parancsait : ez az
egész ember. ^) És hogy megtudd, hogy egy és ugyanazon dolog.
1) Pál lev. a zsid. XII. 6. — 2) Pródikátor könyve XII. 15.