Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. IV. 30— 31. 245
seregét. Midn Orestes patrícius Liguria határában szembeszállott
vele, serege láttára ijedten elmenekült és Tycinumba
zárkózott be. Odoacer követi, elfoglalja a várost, t megöli s
azután — katonasága egész Italiában szétszóródván — királyi
czímet vesz fel. Midn lakóhelyérl kiindulva Noricum alsó
részein vagy Fels-Pannonián vonult át, felkereste Isten fér-
fiát, Severinus ravennai püspököt, a ki Isten igéjét hirdetve a
Comogen tövénél czellát rendezett be magának, és kérdezte
vállalata sikerérl. Ez, mávelhogy prófétai szellemmel volt
eltelve, mindent, a mit késbb az eredmény beigazolt, pontosan
megjósolt. Augustulus atyja halálát és az ellenségtl elfoglalt
hazáját szemlélve, annyira megijedt, hogy a bíbort az uralommal
együtt uralkodásának ii. hónapjában önként letette.
Odoacer tehát minden ellenállás nélkül gyztesen vonult be
a Városba mint ellenség, és felette mint király rendelkezett
Itáliával együtt igája alá hajtá és 14 éven át mint uralkodó
kemény szolgaságban tartá.
31. — Az idpont és a hely késztetnek, hogy felkiáltsunk az
ingatag dolgok nyomorúságai ellen. íme, az a roppant és hatalmas
birodalom, a mely a népeket azeltt nevével megremeg-
tette, a földkerekségét megrázta, már lassanként hanyatlani
kezdett és az els betörés óta, a mely Alarik alatt történt,
szégyenbe került, s végre teljesen megnyílott a barbárok gázo-
lásának. És hogy világosabb legyen az, a mit mondtam, a sze-
rencsétlen Várost elször , Alarik, másodszor Giserik foglalta
és pusztította el, most pedig Odoacer nemcsak elfoglalta, hanem
uralkodói jog alapján 14 éven át tartá siralmasan hatalma és
uralma alatt. Es nézd csak, mint föntebb mondtam, nemcsak
eredete, hanem vége is hasonló volt a babyloniai birodalméhoz.
Az nem sok évre alapítása után már hatalma alá kezdte vetni
a népeket. Ez hasonlóan, midn életers korába jutott, lassan-
kénti növekedéssel, elször a szomszéd városok meghódításával,
majd hatalmának a távolabbiakra való kiterjesztésével lassan-
ként az egész földkerekségének legfels polczára jutott. De valamint
senki sem lesz hirtelen igen magas, avagy egy csapásra
igen magasból igen alacsony, úgy a mondott Város is, midn
"— mint mondám — a legfels polczon volt, a melynél maga-
sabban a földön már nem lehetett, alacsonyodni kezdett,
erejét lassanként vesztette és mintegy aggkori gyengeségben