Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

204 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. III. 45—47.
megfogja és nagy zsákmánynyal a császárhoz Mesopotamiába
érkezvén, nagy tisztelettel fogadtatik. Miután Diocletianus és
Maximianus sok bajjal sújtották Isten egyházát és véres üldö-
zéssel Krisztus államának állapotát megzavarták, Isten bosszuló
keze, mely polgárait csak egy kis megfenyítésre engedte át,
akkora esztelenségbe és változásba sodorta ket, hogy mind-
ketten, Maximianus ugyan akarata ellenére, de társa iránti
szeretetbl, a hatalmat letették és falusias magánéletbe vonultak
: Diocletianus Nicomediába, Maximianus Mediolanumba,
a Diocletianus uralmától számított 20. évben.
E napokban Marcellinus helyébe Marcellus lép, a kit köve-
tett Eusebius, a ki után Melciades vette át a római egyház
kormányzását.
46.*) — Miután az uralmat a császárok letették, Galerius
és Constantius, a kiket a császárok Caesaroknak választottak, az
uralmat megosztják. Galerius és Maximianus YUyricumot,
Asiát és Keletet nyerték, Constantiusnak Itália, Afrika,
Gallia jutott sors szerint. Constantius azonban, ez a fölötte,
megnyer férfiú, megelégedett Galliával meg Hispániával,
a többi földet pedig Galeriusnak engedte át. Ez a Constantius
igen szelíd volt az emberek iránt, igen ájtatos Isten iránt, Isten
tisztelit nagyra becsülte és kitüntette. Galerius hát két caesart
nevezett ki, Maximianust Keletre, Severust Italiába s maga
lUyricumot tartotta meg. Constantius pedig, Britanniában
elhunyván, Constantinust, Heléna fiát hagyta Galliára csá-
szárul.
47-**) — Miután pedig bevégzdtek az üldözések és, mint
az éj árnyai után a fény, Isten egyházának kívánatos békéje
Constantinus császársága alatt felderült, már a sok baj forga-
tagától elfáradva harmadik könyvünket bevégezzük, hogy elérjünk
azokhoz az idkhöz, a melyekben az Ür elnyomott és meg-
alázott államát fel akarta magasztalni. Nérótól addig az ideig
tíz üldözést találsz. Ugyanis seink azt hagyományozták, hogy
a világ államát tíz csapás sújtotta a fejedelmek alatt, a kik a
mondott üldözéseket indították s írásban hagyták hátra, melye-
*) V. ö. Orosius, Hist. VII. 25 ; Uraug. Ekk. (Chronica Frutolfi
Mich.) MG. SS. VI. III ; Eusebii Hist. eccl. (a Ruf. trsl.) VIII. 13. —
**) V. ö. Orosius, Hist. VII. 27.