Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VI. 8— 9. 293
telkedett s rábeszélésére övéivel együtt elhagyta a birodalom
területét. A következ évben meghalt Lajos, a nyugati király-
nak, Károlynak az unokája és eltemették a Szt. Dyonisius
monostorában ; a birodalom örököséül Karlomannt, testvérét
hagyta hátra. Egyéb vitéz tettei között különösen emlékeze-
tessé lett az, a mikor egy háborúban 8 ezer normannt legyzött.
Karlomannt nem sokkal késbb vadászaton egy vaddisznó
megsebesíté, a mibe bele is halt. Erre a nyugati frankok, mi-
vel hogy fejedelmeiket elveszítették, Károly császárt, a kit a
Karolingok nemzetségébl az egyetlen élnek tekintettek,
önként meghívták s hogy odament, meghódolának neki, a ki
attól kezdve sok és számos csatát vívott a normannokkal.
9.*) — Az Ür megtestesülésének 887-ik évében, minthogy
Károly császár testben és lélekben betegesgkedni kezdett, a
birodalom fejedelmei Triburiaeban Szt. Márton halálának év-
fordulóján Karlomann fiát, Amulfot hívják meg a trónra.
És elmondani is csodálatos, hogy a császárt, a ki Nagy Károly
után a frankok valamennyi királya között a legnagyobb hatalommal
rendelkezett, rövid id alatt olyannyira tönkrementnek
láthatjátok, hogy még a kenyérben is szükösködik és kény-
telen volt Amulftól, miután az királylyá lett, nyomorultul
támogatást kérni és tle némi állami javakat Alemanniában
köszönettel elfogadni. íme az emberi dolgok nyomorúságos
állapota ! Az a király, a ki a keleti birodalom felosztásánál a
testvérek közül a legkisebb részt kapta, elször oly magasra
emelkedik, hogy úgy a keleti, mint a nyugati országot elnyeri
vala a római császári méltósággal együtt, aztán pedig annyira
lesülyedt, hogy a kenyérben is szükösködött. Elmondhatta
Jobbal : Fölemeltél engem a felhk fölé és hatalmasul lesújtottál})
és a zsoltárossal : Fölemelvén földhöz ütöttél engem}) Mi másnak
nevezhetném ugyanis a vUág szerencséjét, mint felhnek, a
mely a rája támaszkodót gyors szétfoszlásával megcsalja,
mivelhogy semmiszersége folytán a reája hajlót nem tudja
fenntartani. Minél magasabbra emelkedik tehát valaki a felhn,
a földre zuhanva annál jobban össze fogja magát zúzni.
Ezen, a bölcsészek szerint is nyomorúságos szerencsejáték,^)
*) V. ö. Regino i. h. ad ann. 887—888. — ^) XXX. 22. —
^) Cl. II. — 3) Boethius, Cons. phil. II. 2.