Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

36 PÉTER TRÓNRALÉPTÉNEK ÉS BUKÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI.
Ha egyáltalán valamelyes német zsamokoskodásról szó
lehetne ebben az idben, úgy annak nem Péter volt az oka,
hanem Szt. István. Atyja példájára nagyobb számban foga-
dott be idegeneket s ajándékozta meg azokat javakkal és
tisztségekkel. Az 1030-ki háborúskodás azonban fényes tanú-
bizonyságot tesz arról, hogy a beköltözöttek hamarosan azono-
sították magukat a nemzet érdekeivel. Ezekre vonatkozólag
mondja Marczali Henrik is, hogy ket éppen úgy sérthette
Péter súlyos katona-uralma, mint a magyar urakat és népet. ^)
Ha tehát Péter nem örökségképpen vette át a németek zsar-
nokoskodását, akkor nem marad hátra más feltevés, minthogy
maga idézte azt el. Ezt azonban semmivel sem lehet bizo-
nyítani. Még a valószínség látszatának felkeltésére sincs egyet-
len egy adatunk sem. A külföldi kútfk, ha nem is ellenségesen,
de hidegen írnak Péterrl. St az egykorú »Annales Sangal-
lenses Maiores« a »praevaricator« jelzvel ajándékozzák meg,^)
noha azt is elismerik, hogy »a quodem comite suo turpiter
proprio regno expulsus«.^) Már pedig a németek dédelgetése
okvetlenül erénynek tnt volna fel a németek szemében. Más-
részt ideje sem lehetett Péternek arra, hogy a Szt. István
hosszú uralkodása alatt megállapodott udvari és kormányzati
viszonyokat gyökeresen megváltoztathassa. Hiszen a mozgalom
trónraléptét követleg alig egy esztend multán már megindul
ellene, magát Pétert pedig elzetését megelzleg egészen
lefoglalják éppen a németekkel és a velenczeiekkel való háborús
áUapotok. Annak sincs semmi alapja sem, hogy Péter els
elzetése az idegenek lemészárlásával járt volna együtt. A mi
krónikáink ugyanis egyszeren ide utalványozzák át a külföldi
évkönyveknek az 1046-ik évhez fzött megjegyzéseit, *) a mikor
is az si vallást feltámasztani akarók valóban sok idegent
megöltek, de másokat is válogatás nélkül, mint a keresztény
egyház híveit.
A hazai kútfk értékét túlbecsül írók azok hitelességének
öregbítésére még a Péter ellen támadt mozgalom els áldo-
1) I. m. II. 12. — 2) Ad ann. 1043. (M. G. SS. I. 84.) — ») U. o.
ad ann. 1041. — ^) Herim. Aug. Ad ann. 1046. (M. G. SS. V. 125.):
p. . . multis advenarum, qui pro eo pugnaverant. occisis . . .« V. ö. m.
Annales Altah. Mai. Ad ann. 1046.