Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

326 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VII. I—2.
egyedül csak Isten mérlegeli, a ki ismeri övéit. Egyháznak mon-
dottuk pedig az egyházi személyeket, azaz Krisztus papjait
és azoknak követit, úgy a szólásmód használata szerint, mint
a nagyobb résznek tekintetbe vételével, noha jól tudjuk, hogy
az örökkévalóságban ezek sem fognak Isten országához tartozni,
ha istentelen életet éltek.
I.*) — A mikor a boldog emlékezet Gergely pápa Salemum-
ban meghalt és az egyház igen nagy válságba jutott az által,
hogy Gibertus a császári tekintély révén a római széket és a
Várost birtokába vette, akkor egy kis római párt a casinumi
apátot, Desiderius bíborost, a ki Viktor is, emelte a pápai
méltóságba s miután Leó-vára rségét pénzzel megvesztegették,
éjnek idején a szakadás miatt való félelemmel vezették fel-
avatásra Szent Péter templomába. Ott nemsokára vérhasba
esett, mire elhagyta a Várost és az emberi dolgokkal rövidesen
leszámolt, hátra hagyva az egyház vezetését Othonus hostiai
püspöknek, a ki Orbán is.
2.**) — Ebben az idben, a mikor még IV. Henrik uralkodott
Rómában, Alexius pedig Konstantinápolyban, mindenütt a
földön — a mint az evangélium mondja — nép nép ellen táma-
dott^) és a keleti egyház is súlyos üldözést szenvedett a pogányoktól.
Magát a szent várost is lábbal tapodták a pogányok, éppen
csak az r sírját tartották nagy becsben, tisztán a haszon
kedvéért. Ezért a keresztény lakósok, a kik mint adózók nyomo-
rogva élnek vala ott, Alexius konstantinápolyi császárral együtt
levelet intéztek Orbán pápához és segélyért esdekeltek. A pápa
Isten népének szorongásán felindulva, fáradalmas utazással
Galliába sietett és zsinatot tartván, szent beszédjének szavaival
a különféle nemzetekbl mintegy százezer embert egyesített
Krisztus hadjáratára s vezérekül adá nekik Gotefridus lotharin-
giai herczeget, flandriai Róbertet, Regimundust, St. Gilles grófját,
Hugót, Fülöpnek, Gallia királyának testvérét és más nemes
és harczbíró férfiakat s mindezeknek felügyelésével Puy
tiszteletreméltó püspökét bízta meg. Ez a hír különböz, még
egészen ismeretlen népeket is megindított, nevezetesen Aquita-
*) V. ö. Uraug. Ekkehard (Chronica Frutolfi Mich.) ad ann.
1085 (29.). — **) V. ö. Uraug. Ekk. ad ann. 1099. (43.). — ^) Lukács
XXI. 10.