Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VII. 23—24. 351
monostorát is, a mely az egész világon tisztelet tárgya.
Mondják, hogy els betörése és Bárra városának elfoglalása
alkalmával kegyetlen és embertelen bntényt követett el.
A város bevétele után ugyanis nemcsak az élket kínoztatta
különböz módon, hanem még a holtak ellen is dühöngve,
kiásatta Reginaidus herczeget és végig hurczoltatta az utczákon.
A régi siciHai zsarnokokhoz hasonló kegyetlenségének ezen s
más míveit, a melyrl szakadatlanul hallhatni, elmellzzük,
mivel csaknem mindenki eltt ismeretesek. Vannak azonban,
a kik azt mondják, hogy ezeket inkább az igazság szempontjából,
mint zsarnokságból cselekedte és állítják, hogy minden más
fejedelemnél jobban szereti a békét és véleményük szerint
ennek megvédelmezése okából tartja féken ily szigorral a
— a melyben fölül is múl minden nyugati királyt — mint az
lázongókat. Mások viszont azt mondják, hogy inkább a pénz
igazság iránti szeretetbl törekszik békére.
Konrád király Bajorországba menvén, a herczegséget
ifjabb Leopaldusnak, Leopaldus rgróf fiának, anyai részrl
való testvérének adományozta ^) és ettl fogva sok szerencsét-
lenség kezdett országunkra nehezedni. A legközelebbi nagyböjt
derekán Rómában Innocentius pápa elnöklete alatt körül-
belül ezer püspök részvételével igen nagy zsinatot tartottak, ^)
a melyen sok üdvös dekrétum kihirdetése után kiátkozták
azokat a szakadárokat, a kik Leonis Péter pártján állottak.
24. •— Legyen szabad ezen helyen fontolóra venni Isten
rettenetes elhatározásait az emberek fiai fölött és a világ
múlandóságát. Mert lám, Henrik császár halála után az vér-
rokonai, a kik akkor a birodalomban nagynevek voltak s
mintegy a királyi hatalom csúcsán állottak s ennek következ-
tében gondtalanok valának, nemcsak hogy nem emeltettek
trónra, hanem a föléjük helyezett király által még nagy fok-
ban meg is aláztattak és lábbal tiportattak. A mikor ezek
ekképpen a legnagyobb gyöngeségbe jutottak, Henrik herczeg
pedig a császárnak, apósának a tekintélye által és a saját erejébl
oly magasra emelkedett, hogy mindenkit lenézett és az
uralomért könyörögni senkinél sem tartotta érdemesnek, akkor
az r — a ki az alacsonyra veti tekintetét s a magasat már
1) 1139 jul. 25. eltt. — 2) 1139 ápr.