Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. III. I7— 18. 183
Germániában igyekszik ugyanazt megragadni ;
Syriában pedig
Vespasianust, a kit a zsidók ellen Nero küldött, és a ki sok csa-
pással sújtotta ket és Josephust, a legvitézebb és legbölcsebb
papjukat fogságban tartotta, serege Nero halálának hírére
császárrá választotta. Ezt a nagy polgárháborút és a méltóságos
birodalom szétmarczangolását az apostolok fejei ellen elköve-
tett vétkéért megérdemelte Róma. Az a Mathias-fia, Josephus,
akkora tekintélyben állott nemcsak a zsidók közt, hanem
késbb a rómaiaknál is, hogy a városban szobrot kapott és
könyvei könyvtárba helyeztettek. Megvannak mvei : 20 könyv-
ben a Régiségek története, 7 könyvben a zsidó-római háború.
Némelyek azt mondják, hogy a Machabeusok második könyvét is
írta. Eusebius más híres munkáiról is tud. Otho Vitellius ellen
háborút indít. Miután elször az Alpesek körül, másodszor
Placentia mellett, harmadszor a Castomak nevezett hely mellett
gyzött, negyedszer, midn Briacumnál látta, hogy övéi vereséget
szenvednek, uralmának harmadik hónapjában öngyilkos lett.
Vitellius Rómába érkezve a kormányt elfoglalja, de a mikor
sok véres és alávaló tett után hírt kapott Vespasianusról, el-
ször a hatalom letételére gondolt, de azután társaitól bátorítva
Sabinust, Vespasianus testvérét övéivel együtt a Capitoliumra
futamította és ott mindent lánggal és rombolással egy halomba
döntött. Vespasianus tehát, a ki Nero halála után az elkelk
és különösen Josephus buzdítására, — a ki midn bilincsekben
ült, állhatatosan azt hangoztatta, hogy meg fogja Vespasianus
szabadítani, de már mint császár — az uralmat kezébe vette,
Jeruzsálem ostromára fiát, Titust hagyván ott, Alexandrián
át Rómába törekszik. Ezalatt Vitelliust övéi elfogják, rútul
a via sacrán és a fórumon átvezetik, egy horogra felhúzzák,
a Tiberisbe sülyesztik, úgy, hogy még közönséges temetésben
sem részesült. Eközben katonái a senatus ellen is sok véres
tettet követtek el. Vitellius halálát megtudván Vespasianus,
Alexandriában megállapodott.
18.*) — Midn tehát a zsidók az Ür szenvedése óta eltelt
40 esztend után, melyet a megbánás idejére kaptak, az Üdvözít
*) V. ö. ürosius, Hist. VII. 9
; Eusebii Hist. eccl. (a Rufino transl.)
III. 4—7. 13 ; Uraug. Ekk. (Chron. Frut.) MG. SS. VI. 102 ; Jordanis
Rom. : Josephus, De bello Jud. VII. 17. 24.