Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

40 PÉTER TRÓNRALÉPTÉNEK ÉS BUKÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI.
ban már többen is rámutattak i) s így nincs miért részletezni
a dolgot. A Péterrel kapcsolatban való szereplésérl majd alább
fogunk szólni s itt csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy
Gizella mindvégig teljes mértékben bírta királyi férje bizalmát.
Ékesen bizonyítja ezt Szt. Istvánnak róla való szeretetteljes
gondoskodása. 2) S ha így van, akkor okvetlenül befolyt is
Péter trónutódlási ügyébe. Most már az a kérdés, hogy milyen
szempontok vezethették t ebben a tekintetben. Szt. Istváji
túlságosan bséges hagyakozása azt a látszatot kelti, hogy a
királyné Péterben nagyobb biztosítékot remélt a maga apró
anyagi ügyeinek megvédelmezésére, mint az Árpádházi her-
czegekben. Es az anyagiakkal kapcsolatban tekintetbe kell
vennünk még azt is, hogy a királyné Pétert a fiatal magyar
egyház érdekében is pártfogolhatta. Mert miért kelljen éppen
a lelki okokat figyelmen kívül hag3mi olyan korban, a mely a
chiliasmus kora ! ? A hazai feljegyzések azon alaptalan fel-
tevése, hogy Gizella Péter révén a királyi hatalom birtokába
akart jutni ^) s ezen az úton Magyarországot német kézre
szándékozott átjátszani, ezen idk minden jellegzetes tünetével
ellentétben van. Semmi nyoma annak, hogy Gizella királyné
férje mellett bármikor is politikai szerepet játszott volna.
Az állítólagos német szándékaival éles ellentétben állanak
az 1030-ki háborús események is. Inkább volt neki oka arra,
hogy haraggal, mintsem szeretettel gondoljon a németek új
uralkodó családjára. Es ha Szt. Istvánnak a királyné anyagi
érdekében tett intézkedései biztosítására már elre meg kellett
esküdtetnie úgy Pétert, mint az urakat s a fpapokat,*) akkor
hogyan képzelhetjük el, hogy Gizella Péter alatt nagyobb poli-
1040-ben hal meg s hogy Péter, a ki Gizella testvére, 1 041 -ti 12 évig
uralkodik (SS. 786.), úgy hamarosan tisztába jöhetünk az tudósítása
értékével. — Más szempontból azonban fölötte érdekes ez a hír, a mely
minden ízében rávall a mi krónikás feljegyzéseinkre. Ezt Albericus valami
úton-módon magyarországi forrásból merítette. Talán olyan hazai embertl
hallhatta, a kivel Francziaországban ismerkedett meg, esetleg éppen a
párisi fiskolán. S ezzel összevág az a körülmény is, hogy ebben az idben
már okvetlenül fel voltak jegyezve a mi hagyományaink is.
*) Mátyás Flórián is (Magyar történeti problémák. Századok. 1894.
405.) Szt. Istvánnak tulajdonítja Vazul megvakíttatását. — ^) Annales
Altah. M. Ad ann. 1041. — ^) Kézai c. 25. ; Chron. Pict. c. 42 ; Chron.
Bud. p. 75. ; Thuróczi c. 34. — *) Annales Altah. M. Ad ann. 1041.