Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

360 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VII. 32—33.
szék iránti engedelmességet illetleg még inkább fellelkesedve,
azt, a mit látott, mindenkinek kinyilatkoztatta. A tiszteletre-
méltó atya azonban nem a saját érdemeinek tulajdonította ezt,
st inkább azt állította, hogy amannak a hite által az ég nyilvá-
nította ki ezt a jelt azért, hogy azon egyház, a mely öt küldötte,
a szentségek erejét az igazság kisugárzó világosságában felismerje
és aztán megtanulja, hogy min formában és tisztelettel kell
azokat végezni. A megnevezett püspök azt is elbeszélte, hogy
Armenia szomszédságában néhány olyan népség van, a melyek
bzös gyermekeket nemzettek s azokat nyomban az armeniai
vizekhez küldöttek megfürdetés okából s k megilletvén azokat
a keresztség vizével, elzték azoknak velük született bzét, azok
pedig, alighogy megszabadultak, azonnal visszatértek a pogány
szertartáshoz és tisztátalansághoz. Nyilatkozatra szólították
tehát a római egyházat, hogy szabad-e ezt megcselekedni.
33. — Ekkoron ^) mi is láttuk itt, a mint a syriai Gabala
íentemlített püspöke ^) — legfképpen ennek fáradozásai következtében
kezdett a római szék eltt meghajolni Antiochia —
úgy antiochiai patriarchája ellen, mint Balduin fejedelem anyja,^)
az egykori jeruzsálemi király leánya *) ellen panaszt emelt, hogy a
szaraczénoktól elvett zsákmányból — Ábrahám példájára, a ki
a zsákmánynak egytizedét, Istennek tulajdonítván a gyzelmet,
Melchisedeknek adta^) — tizedet követelt és ebben az ügyben
az apostoli szék meghatalmazását kérelmezte. Hallottuk, a mint
a tengerentúli egyház veszedelmét Edissa bevétele után könynyek
között elpanaszolta s azért szánta rá magát az Alpeseken
való átkelésre, hogy a rómaiak és a frankok királyától segélyt
könyörögjön. Azt is beszélte, hogy sok évvel ezeltt valami
János király és pap, a ki Perzsián és Armenián túl Kelet leg-
szélén lakozott s népével együtt keresztény vala, persze nesto-
riánus, a perzsák és a médek királyait, a két Samiardusoknak ^)
nevezett testvért, haddal megtámadta és Ebactanit, a melyrl
fentebb már említés történt,') azon királyoknak a székhelyét elfog-
lalta. Midn a megnevezett királyok a perzsák, médek és assyrok
1) 1145. — 2) Hugó. V. ö. VII. 28. — 3) Anyósa, II. Balduin
fej. özvegye. — *) Elisa. — ^) Mózes i. Könyve XIV. 20. — *) E vidékeken
akkoron Szandsar és Mazud szeldsuk fej. uralkodtak. —
') VII. 3.