Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

414 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VIII. 20,
készített Isten azoknak, a kik t szeretik}) Ügy hangzik tehát,
hogy alászáll az égbl ; minthogy tudniillik az isteni örök el-
határozás titkos szentélyébl nemcsak a tudás, hanem a köz-
vetlen tapasztalás által is a kiválasztottak megismerésére jut
az az összehasonlíthatatlan korona, melyet az Isten elkészített,
mint valamely felékesített menyasszonyt a vlegénye számára. 2)
Ezt az ékességet lélekben elre látva, megmérhetetlen örömben
úszva szólott a próféta : ^) örvendve örvendezem majd az Ürban^
és ujjongani fog az én lelkem az én Istenemben ; aztán pedig
örömének okát is adva mondja : Mert felruházott engem az üd-
vösség köntösével és az igazság palástjával körülburkolt engem,
mint a koronával ékes vlegényt s mint a drágagyöngyös nyak-
ékkel díszes menyasszonyt. Lészen tehát az ékessége korona és
nyakék. Korona tudniillik, a mely a nem porladó halhatat-
lanságnak és romolhatatlanságnak örök dicsségével ékesít ;
nyakék pedig, a mely a szívnek tisztaságával, azzal a tiszta-
sággal díszíti t, a melynek fényében az Isten is látható. Végül
pedig, minthogy Teremtje nemcsak mint öröktl fogva elre
tudott teremtményt beengedi mennyei hajlékába, hanem mint
ékes menyasszonyt szeretettel helyezi el országának nyoszolyás
házában ;
azért jól van mondva, hogy Istentl elkészítve,
mint egy ékes menyasszony, úgy száll alá az égbl. A kegyes
jóságnak csodálatos és kimondhatatlan bségébl lesz a teremtménybl
menyasszony, a mikor azt, kit csodálatosan semmibl
teremtett, még csodálatosabban átformálja házbeli társául s
felveszi mennybeli nyoszolyás házának boldogító ölel kar-
jaiba.
£s hallottam hangos szózatot, a trónusról leszólót}) Ez a
szózat kellemes, szép szózat, az örömnek magasból hangzó
szózata, az istenségnek magasságbeli székébl édesen zeng
szózat ; hallgassuk csak, mit rrond : íme az Isten hajléka az
emberekkel és velük fog lakozni}) Mi az az Isten hajléka ? Talán
azok közé kell számítani, melyekrl mondva van : ^) Milyen szé-
fek a te hajlékaid, Jákob
inkább azok közé, a melyekért a zsoltáros epedt ') s melyekért
! és a te sátraid, Izrael ? Vagy talán
1) Pál I. lev. a kor. II. 9. — 2) Apocal. XXI. 2. — S) Esaiás
LXI. 10. — 4) Apocal. XXI. 3. — 5) Apocal. XXI. 3. — «) Mózes
4. k. XXIV. 5. — 7) LXXXIII. 2—3.