Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

294 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VI. 9 II.
a melyben a kerékhez hasonlóan majd a legfelsre, majd a
legalsóra kerül a sor, ezen, az országokat átformáló Isten aka-
ratából valósággal bizonytalan állapota a dolgoknak azt köve-
telhetné tlünk, hogy forduljunk el a világ nyomorúságától és
törekedjünk az igaz életre. Errl a Károlyról azt beszélik, hogy
igen jó keresztény volt. Ezért azt hiszszük, hogy az élte végén
ránehezed csapás megrópáltatásképpen sújtotta. Az országából
való kizetését követ évben elhunyt és az augiai monos-
torban temettetett el. Ugy találjuk, hogy innentl kezdve
egészen Ottóig zilált uralom van Rómában. Károly halála
után ugyanis, a ki hat esztendt császárkodott s a hetediket
pedig már félrevonulva töltötte el, a császárság sokféleképpen
szétdarabolódik, mivel az egyes tartományok külön királyo-
kat óhajtanak választani ; mégis a legnagyobb rész Arnulfnak
jutott.
10.*) — így az itáliaiak két királyt választanak maguk-
nak, a friauli Berengariust és Widot, a spoletumi herczeget.
Közülök Berengarius, a kit Wido országából kiz, Arnulfhoz
menekül. A nyugati frankok meg Arnulf beleegyezésével Róbert
fiát, Odot, a vitéz férfiút választják királylyá. Ez több ízben
derekasan hadakozott a normannokkal. Ebben az idben a
magyarok népe Scythiából kitörve és a pezenatus októl zetve
Pannoniában kezd vala lakni, miután kiszorították o;inan az
avarokat. Ez a nép ezen idben — a mint mondják — oly vad
és oly állatias volt, hogy nyers hússal élt és az embervért is
megitta. És hogy ezt valaki hihetetlennek ne tartsa, tudja
meg, hogy a pecenatusok, a kiket falonoknak is neveznek,
mind mai napig nyers és tisztátalan húst esznek, úgy mint
ló- és macskahúst. A nyilazáshoz azonban kitnen értenek,
ebben még hátat fordítva is veszedelmesek. A brittonoktól
vagy a frísektl abban különböznek, hogy azok hajítódárdákkal,
ezek pedig nyilakkal ártanak. Ez idtáj t a normannok
Galliában barangolnak Senones, Parisius és Trecas környékén.
II.**) — Amulf tehát az egész keleti Francián, a melyet
most teuton királyságnak hívnak, uralkodik, azaz Bajorország-
*) V. ö. Regino i. h. ad ann. 889. — **) V. ö. Regino ad ann.
890—893 ; Uraug. Ekk. MG. SS. VI. 173 ; Liudprandi Antapodosis
I. 5. (Középkori Krónikások VI—VII. 79—80.)