Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

192 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. III. 2$—26.
lyel fenyegették ket, a sr villámlások folytán a támadástól
elrettennek. így az ellenség a szentek könyörgései következ-
tében megfutamodott és a római nem a saját, hanem Isten
vitézsége folytán élvezi a gyzelmet. Mondják, hogy a császár
többekhez leveleket írt, melyekben bizonyítja, hogy a gyzelmet
a keresztények könyörgései szerezték meg neki.
25.*) — Az Ür megtestesülésének i8i. évében, uralkodásának
19. évében hunyt el Antoninus s követte fia, M. A. Commodus,
Augustus óta a 15. Ez fényzésnek meg kicsapongásnak
adta át magát és a senatorok közül igen sokat megöletett.
Az a »KeUemes« nev császár az állam minden ügyében kel-
lemetlen volt, kivéve, hogy a germánok ellen szerencsésen
harczolt. Ugyanabban az idben nagyszámú eretnekség hara-
pódzott el, melyek között igen vészthozó volt az encratitáké,
melynek szerzje bizonyos Tacianus volt. Ezek azt hirdették,
hogy az embereknek tartózkodniuk kell az állatoktól, mert
hálátlanok lettek Istenhez, a ki ezeket emberi használatra terem-
tette. De a házasságot is kárhoztatva, vádolták azt, ki kez-
dettl fogva férfit és nt teremtett az emberi faj megújítására.
A fentebb említett Clemens, ellenük írva, a többi között ezeket
mondja : Talán az apostolokat is vádolják ? Péter és Fülöp ugyanis
feleségesek voltak és hajadon lányaikat férjhez adták. De Pál
apostol sem szegyei egy levelében említést tenni feleségérl, a kit
azért nem akar magával vinni, hogy az evangélium hirdetésére
alkalmasabb legyen. Abban az idben Rómában a Capitoliumot
villám sújtja és az sök nagy gondja közt összehordott
könyvtár elég. Más tzvész is keletkezett Rómában, mely
Vesta templomát, a palatiumot és a Város számos részét elemész-
tette. E napokban Eleutherius meghalt és Victorra hagyta
székét.
26.**) — Azt mondják, hogy Commodust életének sok becs-
telensége után Vestilianus házában uralmának 13. évében
megfojtották és utána az öreg Elius uralkodott, Augustus után
a 16., a kit, mivel hogy császárrá választatván, makacsul helyt
állott, Pertinaxnak neveztek ; az ötödik hónapban, miután
*) V. ö. Orosius, Hist. VII. 16 ; Eusebii Hist. eccl. (a Rufino
transl.) IV. 28—30; Uraug. Ekk. (Chr. Frut.) MG. SS. VI. 106. —
-**) V. ö. Orosius, Hist. VII. 16.