Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

310 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VI. 28—29.
herczegséget s a diadémot, a melyet atyja a birodalom szégye-
nére meg nem engedett módon csináltatott, megküldé a királynak
és fennhatóságának mindenben alávetette magát. De nem
sokkal rá fegyverhordozójának ármánya következtében életét
veszítette. Misico pedig, a ki királyból számüzötté lett, könyörögve
a császár elé járult és a királyné közbenjárására megkapta
a három részre osztott tartomány egyharmad részét. Ettl fogva
ez a tartomány — a mint ismeretes — adófizetési kötelezettség-
gel szolgál a mi királyunknak.
Ez idtáj t a királylyal vérrokon Konrád, a vangionok
herczege és mostohafia, Ernustus, a suevek vagy alemannok
herczege, sok mással egyetemben lázadást kísérelnek meg a
király ellen. A király pedig, miután fiát, a még igen kicsiny
Henriket maga után királylyá jelölte ki, Itáliába indul, a mikor
is Ernustus anyjának, a királynénak tanácsára eléje járul s
annak segélyével kegyét visszaszerezvén, arra is engedelmet
nyert, hogy a királylyal ItáUába mehet. A király tehát útnak
indult és a szent húsvétot VerceUiben ülte meg. Ugyanitt találta
Reginherus rgrófot luccai polgárokkal s miután mindannyijuk
hódolatát fogadta, útját a Város felé irányította.
29.*) — Az Ür megtestesülésének 1027-ik évében Konrád
Rómába érkezett és éppen húsvét napján két király között,
Cnuto angol és Gisila királyné nagybátyja, Rudolf burgundiai
király között tiszteletteljesen ellépvén, János pápa megkoro-
názza s az egész római nép megadja neki a császári és augustusi
czímet. Még ennek a húsvétnak a hetében zavargás keletkezett a
császár katonái s a polgárok között, a mi súlyos összecsapásra
vezetett, a melyben sokaknak eleste és a rómaiak megfutamodása
után a császár lett a gyztes. Ezek után, kibékülvén a polgárok-
kal, elhagyta a Várost és valami Tashelhar nev foglyul ejtett,
hírhedt rablót kötél által kivégeztetett. Innen a Pirenaeuson
át visszatért Franciába, a mikor is értésére jutott, hogy mos-
toha fia, Ernustus herczeg, Werenharius gróf tanácsára ellene
újból fellázadni készül. Ezt aztán igazságos ítélettel és a királyi
hatalom erejével szárazon és vízen zve, arra kényszerítette,
hogy az erdségekben lappangjon, a hol késbb a király
*) V. ö. Wiponis Vita Chuonr. c. 16—20. 25 ; Herim. Contr. ad
ann. 1027— 1030 ; Uraug. Ekk. i. h.