Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

240 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. IV. 26.
ezeket az eretnekségeket is és a katolikus hitet, a mely azt
tanítja, hogy Krisztusban isteni és emberi természet van, de
a személy egy, megersítették. Ez az a négy zsinat, a melyeket
Szent Gergely, Róma városának püspöke, saját állítása szerint
a négy evangéliumként tisztel. Marcianus és Valentianus ural-
kodása alatt pedig Attila, a hunnok királya, leigázza a keleti
gótok és gepidák igen vitéz népét és számos más nemzetet,
aztán Macedóniát, Moesiát, Achaiát s Traciát barangolja be.
Midn a rómaikat és a nyugati gótokat is, a kik közül az elb-
biekre városuk régi dicssége, az utóbbiakra pedig páratlan
vitézségük miatt irigykedett, leigázni szándékozik, félt, hogy
ez a két nép ellene szövetkezik és ezért ravasz létére csellel
igyekszik ket egymástól elválasztani. Követeket küldött
tehát úgy Valentinianus római császárhoz, mint Theodorik
gót királyhoz és mindkettnek külön a béke igéit izente ; a
rómaiaknak azt jelentette, hogy nem ellenük, hanem a gótok
ellen, a gótoknak pedig azt, hogy a rómaiak ellen indít háborút,
s a két felet egymás ellen akarta ingerelni. De Aétius, a ki akkor
a rómaiak patríciusa volt, Attila cselét átlátta és Valentinianus
nevében Theodorik gót királyhoz levelet írt, a melyben bizalmasan
intette, hogy egyesülten menjenek a szörny zsarnok és
az egész föld pusztítója ellen, Attila tehát, midn ezen a módon
nem juthatott elre, nyíltan háborút izent a gótoknak. Ezek
követekkel megsürgetik a rómaiakat és azoktól Aétius patríciust
kapják segítségül. Aétius magához csatolja a frankokat, sar-
matákat, armatianokat, burgundokat, szászokat, ripariolokat,
brionokat és sok celta és germán nemzetet és a gótoknak segít-
ségére siet. Attila pedig Aldarik gepida és Walamir keleti gót
királylyal és számtalan király s nemzet csapataival megindítja
seregét, A catalaunumi mezkön telepedett le mindkét sereg.
Attila a harcz kimenetelét kutatja a marhák beleiben és a rút
jóslatokban azt találja, hogy vereséget fog szenvedni, de az
ellenség közül a leghatalmasabb el fog esni. Ez a dolog meg-
zavarja, de, mert azt hitte, hogy az ellenség leghatalmasabb
emberének, a kit Aétiusnak gondolt, el kell esnie, jó kedvvel
beszélt övéihez és felszólítva ket, hogy bátorodjanak régebbi
hstetteiken, megindítja a csatát. A rómaiak kiemelkedbb
helyet foglaltak el, A nap kilenczedik órájától kezdve a népek
ezen igen vitéz és kemény harcza egész éjjelig eltartott. Theo-