Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VII. 3I— 32. 359
adni, istentelen vakmerséggel ott a templom csarnokában s
bejáratában megöljék. Ezeket a tiszteletreméltó pápa, miután
elbb Jordanest egynémely hívével együtt az egyházi átok
kardjával sújtotta, hadait pedig a rómaiak régi ellenségeivel,
a tiburiakkal egyesítette, megzabolázta és végtére is rákény-
szerítette ket, hogy békét kérjenek,
32. — Ebben az idben *) az armeniai püspököknek és azok
metropolitai püspökének ^) — a kit k catholicos-nak, azaz
egyetemesnek neveznek az alája tartozó püspököknek végtelen
nagy száma miatt — követei érkezének Keletnek csaknem a
legvégérl Biterbiumba a pápához — egy évig és hat hónapig
tartó fáradságos út — és üdvözl beszédükben felajánlották neki
azon egyház részérl a teljes meghódolást, aztán pedig Vetus
Aulában elttünk^) és sok más jelenlétében kifejtették útjuk
Közöttük és a görögök
okait, a melyek a következk valának :
között az áldozás szertartását illetleg némi tekintetben bizonyos
megegyezés van, egyebekben pedig különbség, ök ugyanis,
mint amazok, kovászos kenyeret használnak, a borba azonban
nem kevernek vizet, miként mi és amazok. Ezenkívül az r
születését a megjelenése ünnepével kötik össze s e két ünnepet
egynek veszik. Miután ezekben s más dolgokban maguk között
meghasonlottak, a római egyházat választották ítélbíróul,
ezt megkérdezni jöttek ide és kívánják, hogy közöljék velük az
áldozás formáját ennek a szokása szerint.
Ezeket szívesen fogadta a római pápa, beavatta ket a
mise szertartásaiba, az áldozás titkaiba és szorgosan figyelmez-
tette ket arra, a mi itt történik. Midn ezt megcselekedték és
feszült figyelemmel állottak a szent oltárnál, közülök az egyik,
a ki püspöki méltóságot viselt, látta — a mint azt késbb az
egész gyülekezetben kijelentette, — hogy Szent Márton oktává-
ján ^) — a mikor Szent Péter templomának felszentelését szokták
ünnepelni — mialatt a pápa az isteni mistériumot végezte,
vakító fényben napsugár tündöklött a feje fölött és abban két
galamb szállt fel s alá. S miután gondosan körültekintett erre is,
arra is és semmiféle nyilast sem talált, a melyen a fénysugár
behatolhatott volna, ezt Isten mvének ismerte fel s a római
1) 1145. — 2) IV. Gergely arm. patriarcha. — 3) V. ö. VII.
29-. 25- — *) 1145 nov. 18.