Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

382 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VIII. 8.
tes erejével fognak elhamvadni mindenek. A világnak tz által
való ezen elpusztulását igazmondó prófétai lélekkel nemcsak
a mieink jövendölték meg, hanem az emberi észre és természet-
tani véleményekre támaszkodva, álmodoztak róla némelyek
a pogány népekbl valók is. így például a kiváló philosophus.
Plató is azt állítja Tymaeus-ában,i) hogy a világnak a természet
rejtett törvényei szerint elször víz által, azután tz által kell
megtisztulnia, s a költk közül is valamelyik^) ugyanerrl a do-
logról így szól
•. és az id jut eszébe.
Mikor a szárazföld s tenger s az egek birodalma
Lángba borul, s a világ ég, forr izzó tömegében.
De még Sybilla is félreérthetetlenül említést tesz errl a világégésrl
és az utolsó ítéletrl a Krisztusról szóló jövendölésében.
Josephus is írja, 8) hogy az els ember, a ki a dolgok okait annyi-
val alaposabban és behatóbban kutathatta, a mennyivel frissebben
látta azoknak eredeti teremtését, elre megjövendölte
minden dolgoknak elpusztulását, és pedig egyet tznek ereje,
egy másikat a vizeknek sokasága által. Vele egyezleg mondja
a mieink közül Péter *) : Az egek valának elbb, a föld pedig a vízbl
és a víz által állott el Isten szavára ; és aztán az a világ ugyan-
csak az szavára el is pusztult a vizek árjától. Az egeket pedig,
a melyek most vannak, és a földet ugyanaz a szó félretette és fen-
tartotta a tüz számára az ítéletnek s a gonosz emberek elkárhozá-
sának napjáig. Majd lejjebb ^) : El fog jönni az Ürnak nagy napja,
a mely napon az egek nagy háborgással el fognak múlni. Némelyek
úgy vélekednek, hogy Péter ezen szavai szerint elre
érezte, hogy a tz lángjának annyira kell felcsapnia, mint a
mennyire annak idején a vízözön vizei elleptek mindent.*) Azt
mondja ugyanis : Az eget és földet, tudniillik a légköri eget értve.
Azért mondjuk, hogy ama els alkalommal a madarak is a
vizek áradatától pusztultak el, s hogy azok, a kik most élnek,
ugyanazon ige szerint félre vannak téve és a tznek fentartva ;
vagyis hogy ugyanazon módon fognak kürttatni vagy jobb
1) Errl nincs szó. — *) Ovidius, Met. I. 256—258. — ^) Antiquitates
Judaicae I. 4. — *) Péter 2. lev. III. 5— 7. — 6) xj. o.
III. 10. — «) Aug. De civ. Dei XX. 18.