Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

152 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. 47.
hebraeusok népének országa. Elször is a királylyá való felkenés,
bár k maguk a zsidók hitszeg módon elvitatják, a babyloni
fogságban nem szünetelt, hanem a saját történetíróik szerint
annak a népnek azontúl is nemcsak fpapjai, hanem királyai
is voltak. Ezek közül Symon után és az fiai után az els Aris-
tobolus volt. Ez után következett Alexander, a ki maga király
is volt, pap is volt. Ennek, a mikor azt kérdezte, hogy miként
engesztelhetné meg övéit azért a rettenetes kegyetlenségért,
melyet irányukban gyakorolt, azt felelték : ha meghalna.
Ö utána a felesége, Alexandria uralkodott, a kinek fiai voltak
H5n-canus és Aristobolus, Ezek közül Aristobolus lett a király,
de Hyrcanus elhívta Pompeiust, a rómaiak fejedelmét, ki aztán
mint feljebb mondtam, foglyul ejtette és bilincsekbe verte
Aristobolust s Hyrcanust tette helyébe királynak. így tehát,
akár akarják, akár nem, a saját bizonyságaikból gyzzük meg
a zsidókat, hogy a mikor Heródes volt az els idegen származású
királyuk s mikor az idejében megszületett Krisztus, akkor
beteljesedett az a jövendölés, a mely azt mondja : Nem vétetik
el a királyi pálcza Judától és nem szakad ki a vezér magva az
ágyékából, míg el nem jön, a ki küldend és ez lett a népek vára-
kozása.^) Hogy pedig kik voltak ezen napokban a Krisztus polgárai,
azt nem könny megítélni. Mert hiszen a próféták már
elhallgattak, s úgy vala, miként meg vagyon írva,^) mindenütt
csend és mélységes éjszaka ; de éppen ez a csend és az éjnek
vak sötétsége éreztette elre, hogy legközelebb el fog jönni a
Mindenhatónak királyi székérl az Ige. Miként ugyanis a tiszta
fény világosságának közeledtével csak még inkább sr sötét
lesz az éj, s mikor mindeneket elnyom az álom, mindenek csendbe
merülnek :
azonképpen mikor testben készült megjelenni az Isten
igéje, hogy a maga napkeltével az egész vüágot besugározza,
nemcsak a nyavalyák forgószelei borították be felhzettel e
világ államát, hanem magát az Isten államát is sötétség lepte,
csend fogta el, hogy a testet ölt világosságot az emberek annál
mohóbb hévvel nézzék, minél ersebben elnyomta ket azeltt
a sötétség, minél inkább meggyötrdtek a bajoktól és minél
epedbben várták azt. Hogy mégis akkor is voltak Krisztusnak
polgárai, habár az írók hallgatása miatt hírt nem hallunk
^) Genes. 49. 10. — ^) Bölcs. 18. 14.