13.06.2013 Views

Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

212 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. IV. I— 2.<br />

tett^), — és ott, anélkül, hogy valaki követte volna, egyedül a<br />

császár óhajtása szerint, mindkét sereg vesztesége nélkül elpusz-<br />

tult. A midn pedig Constantinus a kívánt gyzelemmel a Városba<br />

bevonult, ott a polgárok nagy ujjongással fogadták. S midn<br />

tiszteletére szokás szerint diadalmenetet rendeztek, maga<br />

kijelentette, hogy nem neki, hanem Krisztusnak kell e gyzelmet<br />

tulajdonítani. A keresztet pedig, melynek segítségével az<br />

ellenséget legyzte, a diadalmeneti helyen letéteti és imádásban<br />

részesítteti.<br />

Melciades halála után Silvester következett. Constantinust<br />

a rómaiak hagyománya szerint a Szent Jánosról nevezett<br />

egyházban megkereszteli. Áttérésének pedig gyzelme volt az<br />

oka. A mik tehát boldog Silvester életrajzában a bélpoklosság-<br />

ról és az áttérésérl olvashatók, apokrifoknak látszanak.<br />

Mégis azt beszéli a Hármas történet, hogy Nicomediában életének<br />

vége felé keresztelkedett meg.<br />

2.*) — Constantinus megkeresztelkedése után a békét az<br />

egyházaknak visszaadta, a mibe Licinius is beleegyezett. A két<br />

császár tehát kiadott törvényeivel megállapítja, hogy Krisztust,<br />

a ki az államot a zsarnoktól megszabadította. Istenként kell<br />

tisztelni és határozatukról írnak Maximinusnak, a ki a Keleten<br />

uralkodott. Ezt tudomásul vévén Maximinus, írásban parancsot<br />

ad ki, hogy a keresztények ne szenvedjenek ezentúl üldözést<br />

hitükért. Okul adja, hogy minél inkább akadályoztatnak, annál<br />

inkább nnek s azért kijelenti, hogy senkit sem kell az istenek<br />

tiszteletére kényszeríteni, ha saját akarata nem készteti. Bár<br />

ezeket Maximinus a császárok iránti félelmébl tette, azt színlelte,<br />

hogy saját akaratából teszi és igen féktelen létére nemcsak<br />

egyenlnek, hanem különbnek akart látszani a legmértékletesebb<br />

fejedelmeknél ; s nemsokára megszegvén a szerzdést, Licininius<br />

ellen háborút indítani készül. Miután pedig sok várost és tartományt<br />

elpusztított, az ördögök segítségében bizakodva él ösztönével<br />

és végre a háborúra felvonul s csatát kezd. Midn látja, hogy<br />

serege szétszalad, uralkodói jelvényeit leveti, a lovászok közé<br />

keveredik és gyalázatosan, mint hozzá illett, menekül az ütközetbl.<br />

Azután visszatért saját tartományaiba és elször is papjait,<br />

1) Zsolt. VII. i6. — *) V. ö. Orosius, Hist. VII. 28., VIII. 16 ;<br />

Eusebii Hist. eccl. (a Ruf. tii.) IX. 9— 10.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!