Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

52 PÉTER TRÓNRALÉPTÉNEK ÉS BUKÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI.
Ez természetesen csak afféle krónikás hangulat, a mely azonban
átragadt komoly történetírókra is. »Jól esett neki (már t. i.
III. Henriknek) az a gondolat, hogy régi ellensége, Péter iránt
most nagylelkséget gyakorolhat* — írja Marczali Henrik, i)
»Szíve megesett az emberen — mondja Pauler is ^) — ki egy István
hajlandóságát meg tudta riyemi.«
Am bármennyire rokonszenves volt is a Péter egyénisége,
a derék III. Henrik szemében, els sorban még sem az személye
kelthetett odaát érzékeny hangulatot, hanem az a nyilvánvaló
haszon, a mely az ugyancsak veszedelmesnek mutatkozott
magyar király bukásából a német birodalomra háramlott. Azt,
mint föntebb már rámutattunk, egészen természetesnek találjuk,
hogy Henrik hamarosan megszerethette Pétert. De azt is tudjuk,
hogy a németek annyira a maguk hasznát keresték ebben az
ügyben, hogy Henrik els támadása után mást is hajlandók
voltak hatalomra segíteni,^) majd meg Abával is megelégedtek,
a mikor az a Lajtán túli területekrl lemondott s a németeket
illetleg egyéb jókban is készségesnek mutatkozott,*) Erre a hely-
1) I. m. II, 15. — «) I. m. I. 104. — ») Annales Altah. M.
Ad ann. 1042. — Szt. István valamiféle rokonáról van szó, a ki
Bretislawnál volt eddig. V. ö. m. Herim. Aug. Ad ann. 1042. ; Annales
Wirziburg. Ad ann. 1043. — A mi íróink (Pauler i. m. I. 106— 107.,
Marczali i. m. II. 17.) azt sejtik, hogy itt Endrérl van szó, a néme-
tek pedig (Huber i. m. I. 186., Bresslau i. m. I. 316.) azt gondolják,
hogy Vazulról. Mi azt hiszszük, hogy egyikrl sem. Endrérl azért
nem lehet szó, mert Bretislaw, mint Péter szövetségese, nem tartogathatta
volna magánál Péter könnyen veszedelmessé válható ellen-
felét, Endre tehát, ha Szt. István életében Csehországba menekült is,
onnan Bretislaw és Péter szövetkezése következtében távoznia kellett,
Vazul megvakításáról pedig csak éppen azeltt beszél az altaichi évkönyvek
írója ; tehát, ha róla volna szó, ezt a fontos körülményt semmiképpen
sem hagyná felemlítés nélkül. A régi évkönyvírók eltt ugyanis az ilyen
érzelmi részletek mindennél súlyosabbak. — Karácsonyi (Az Árpádház
második elágazása. Turul, 1890. 52.) úgy véli, hogy Szár-László Domoszló
nevezet fiáról van itt szó. Ez a feltevés legalább is nincs ellentétben a
viszonyokkal. — Magának a hírnek azonban nem tulajdoníthatunk
jelentséget abban az irányban, hogy mennyire nem kellett Péter az
országnak. Természetes, hogy az alsóbb osztálynak nem kellett, hiszen
ezért indult meg a mozgalom ; de lám Abáért sem lelkesednek, mert
nem kapnának Henrik ajánlatán akkor, a mikor Aba még ersen áll. —
*) Herim. Aug. Ad ann. 1043. ; Annales Altah. M. Ad ann. 1043.