Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VII. 14. 339
szolgáló tárgyat kíméletlenül elragadoztak s így gyászra fordult
az öröm.
Ennek a botránynak pedig az volt az oka, hogy a mikor a
király Róma ellen indult, közte és a pápa között — így mond-
ják — túszok által is megersített egyezség jött létre ; t, i. a
király lemond a püspökök investiturájáról, a pápa pedig lemond
az 6 javára azoknak a regáliáiról. A mikor tehát megérkezett
Rómába és a pápától Ígérete teljesítését követelte, a pápa, mivel
a püspökök ellenmondása következtében a követelést nem telje-
síthette, mintegy vétkez, noha mindenben ártatlan volt, fog-
ságba kerül. Konrád, a iuvaviai egyház tiszteletreméltó érseke,
a ki a királylyal jött, a midn ezt látta, Isten ügyének méltány-
lása fölötti buzgalmában fájlalta és helytelenítette a megtörtént
dolgot. A mikor pedig a király szolgáinak egyike, Henrik, mellék-
nevén Caput, kivont karddal halállal fenyegette, az igazságért
halálra készen nyakát nyujtá neki, mert, ha ez fenyegetését
meg akarta volna valósítani, inkább a földi élettel kivánt
végezni, mintsem hogy ily nagy bnnél tettesse magát. Roppant
nagy tömegben felkelt a római nép is, átlépte a Tiberist és a
királyt, mialatt seregébl sokan a Városban vagy a mezn tartózkodtak.
Szent Péter templomának lépcsi eltt majdnem
észrevétlenül megrohanta.^) A király, a ki a fegyverforgatásban
kiválóan jártas vala, kevesed magával, a kik körülötte voltak,
az ellenségre vetette magát és az idközben megérkezett hozzá-
tartozókkal együtt igen hevesen és hosszasan küzdve, sokakat
levágnak, a többieket pedig megfutamítják. A menekül rómaiak,
a Crescentius-vára melletti hídon összetorlódva, a Tyberisbe
vetik magukat és — a mint mondják — többen vesztek el a
vízben, mint kard által. A király ezen olyannyira kegyetlen
tett végeztével, mivel tartott a kapuk szk voltától, ledöntette a
Város falait és elvon ult,^) foglyul magával vívén a pápát. Ezen
fölötte nagy bntény okozójának a lotharingiai származású
Albertet mondják, a ki késbb moguntiai érsekké lett, ekkoriban
pedig a király kanczellárja és az elsk között is els, legkedvesebb
tanácsadója volt. De hazatérte után mégis elfogatta a király,
börtönbe vetette,^) a kínzások különböz nemeivel s hihetetlen
éheztetéssel kínoztatta s érezte is élte végéig — Isten elhatározá-
*) iiii febr. 13. — 2) III I febr. 16. — ^) 11 12— 11 15.