Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

66
FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA.
annak az ezen életben tartózkodó polgárairól is megemlékezem.
Ezen munkámban pedig az egyház ragyogó fényességeit követem,
kiváltképpen Augustinust és Orosiust, a kiknek müveibl
jónak láttam átvenni azon dolgokat, a melyek a tárgyra, illetve
a föladatra vonatkoznak. Közülök az egyik Isten dicsséges
államának keletkezését, továbbhaladását s annak törvényszer
határait igen éleseimé] üen és kimerít módon fejtegette,
nevezetesen, hogy miképpen gyarapodott az mindinkább a világ
polgárai között s hogy annak mely kiváló polgárai és fejedelmei
a világ polgárainak és fejedelmeinek mely korszakaiban szere-
peltek. A másik pedig azon üres fecsegkkel szemben, a kik a
keresztényi idkben az azeltti dolgokat tolják eltérbe, a világ
kezdetétl a saját koráig terjed, igen hasznos históriát írt az
emberi dolgok különféle és fölötte szánalmas kimenetelérl,
háborúkról, háborús veszedelmekrl, a birodalmak változékonyságáról.
Ezeknek nyomdokait követend, föltettük magunkban
mindkettrl olyképpen szólni, hogy el ne ejtsük a história
fonalát, úgy, hogy a jámbor hallgató is észrevehesse, mibl kell
a világi dolgokban a változandóságok számtalan nyomora miatt
visszaborzadnia és a buzgó s tudvágyó kutató is megtalálhassa
az elmúlt események össze nem zavart sorozatát. Azt hiszem,
hogy jogosan nem érhet gáncs, ha én, a tudatlan, annyi s oly
nagy bölcseségü és ékesen szóló férfiú után írni merészkedem,
a midn — ámbátor durva stílusban — úgy azokat, a miket
k terjedelmesen és pazarul eladtak, kivonatosan összefoglalni,
valamint azokat, a miket az idejük után míveltek ezen világ
polgárai Isten egyházának elnyére és kárára, elbeszélni készülök.
Nem hinném, hogy találva kellene éreznem magamat a szatírák
költjének azon verse által, a melyben így szól
Okosok, filkók, különbség nélkül, verseket írunk, ^) —
mivelhogy nem balgaságból avagy könnyelmségbl merészeltem,
mint tudatlan, ily nehéz munkának nekifogni, hanem szeretetbl,
a mi mindig menteni tudta a tapasztalatlanságot. És azok-
ban, a mik ezen kornak szokásához viszonyítva talán hihetetleneknek
látszanak, joggal senki sem fog engem meghazudtolhatni,
mivel a legújabb idkig azokon kívül, a miket megbízható férfiak
^) Horatius, Epistolae. II. i., 117.