Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

PÉTER TRÓNRALÉPTÉNEK ÉS BUKÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI, 45
kai késbben feljegyzett vádak alól teljesen fel kell mentenünk
Pétert, még pedig nemcsak bizonyítékok hiányában, hanem
azért is, mivelhogy elég tény és sok elfogadható valószínség áll
rendelkezésünkre abban az irányban, hogy Szt. István udvarában
szép reményeket kelt trnörökös volt, trónra jutva pedig
— mint látni fogjuk — ers keznek, hódítónak mutatkozott,
a ki nagy eldje példáján indulva, nagy tettekre vágyott.
Mindjárt trónrajutása után önállóan, a maga tervei és czéljai
szerint kíván uralkodni. Azokkal, a kik önállóságában s tervei-
ben akadályozni próbálták, még a hozzá közelállókkal is, úgy
bánik el, mint — ha szabad ezt a hasonlatot használnunk —
Hunyadi Mátyás Szilágyival s a többiekkel. Valószínleg így
kerül összeütközésbe a királyi javakból túlságosan megajándé-
kozott özvegy királynéval, néhány püspökkel s az urak közül is
egyikkel-másikkal.i) A püspököket leteszi, a javaiért aggódó
avagy azokat elpazarló Gizellát felügyelet alá helyezi s kétségen
felül a többi engedetlent is megbünteti valamiképpen. 2) De kifelé
még erélyesebbnek látjuk. Lovagiasnak mondható fellépéssel
védi országának s királyi személyének tekintélyét s minden
kedvez alkalmat megragadva igyekszik birodalma területét
meggyarapítani. A Lengyelország ellen támogatását kér
Bretislaw cseh herczeget, mint a ki lovagiatlan dolgot mert kérni
egy magyar királytól, nemcsak, hogy kemény szavakkal vissza-
utasítá, hanem — hogy megvetését is éreztesse vele — éppen az
ellenkez módon cselekedett.^) »Az adriai tengerparton pedig —
írja Pauler,*) noha ugyancsak a mi krónikás feljegyzéseink
hangján szól Péterrl — István nyomába lépett és a mit az
szerzett, fontos hódítással gyarapítá. Magához csábítá Jáderát
vagy Zárát, a velenczeiek e régi, hü városát. « De még ezzel sem
elégedett meg : terjeszkedni kívánt a keleti határgrófság rová-
sára is. Éles szemmel azonnal felismerte a II. Konrád halálával
1) V. ö. Annales Altah. M. Ad ann. 1041. — Az Annales Sangall. M.
(ad ann. 1041.) is tisztára ilyennek tüntetik fel Abát is, »a quo Petrus
tuvpiter expulsus«. — *) Annales Altah. M. Ad ann. 1041. — ') Chronicae
Polonoriitn, Lib. I. c. 18. (M. G. SS. IX. 437.): *Si lex antiqua
diffinierit, quod Ungarorum rex Bohemicorum ducis carcerarius fuerit,
íaciam quae rogatis.* — *) I. m. I. 101. 534. — V. ö. Marczali i. m.
I. 305. és Mátyás Flórián (Korunk történetírói és a tudomány.) Kath.
Szemle. 1896. 255— 256.