Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VIII. 22—23. 407
tudatában. Ámbátor az a remény, a mely megelz érdem
nélkül vagy legalább azon szeretet nélkül halad elre, mely
elfödi a bnök sokaságát, nem is reménynek, hanem vakmer
bizakodásnak nevezend. Vagy talán a bizalommal és tisztán
félk ell csak ez életben rejti el Isten az édességét, melyet
ugyancsak nekik, mint a jövendben reménykedknek, teljessé
tesz az által, hogy színrl-színre megmutatja magát, s ilyképpen
ugyanazok volnának a félk, a kik a reménykedk. De mit
jelentsen az, a mit így mond :
Ugyanazzal
a mértékkel, a mely-
lyel ti mértetek}) stb., ha az ideig óráig vétkez gonoszoknak
büntetései örökké tartók ? Ez a töprengésünk könnyebben ki-
bogozódik, ha Istent nemcsak a cselekedetek, hanem a szivek
vizsgálójának is tekintjük. Vissza fog tehát mérni ugyanazzal
a mértékkel, a melylyel mértek az emberek, olyképpen, hogy
levonván a bnözési szabadságot, de nem az akaratot, a gonosz-
tevés örökös akarásában elhalóknak mér ki örökké tartó bün-
tetéseket.
23. — De jó lesz a körül is vizsgálódni, hogy mi történik,
ha az ilyen nagy kínokra ítéltek vagy igazán megbánják elkö-
vetett gonoszságaikat, vagy, ha büntetések nélkül volnának,
ismét csak megvolna a bnözési akaratuk ? Azt olvassuk
ugyanis a Bölcseség kön5rvében : ^) Látván meg fognak zavarodni
borzalmas félelemmel és csodálkozni fognak a nem remélt üdvö-
zülés hirtelenségén, szólván egymás között és bnbánatot tartván.
Hivatkoznak arra is, hogy az evangéliumi példabeszédben ')
az a dúsgazdag ember a fivérei üdvösségén aggodalmaskodik,
mikor így szól : Kértek tehát téged, atyám, küldd t az én atyám
házába ; van ott öt fivérem, hadd tegyen nekik bizonyságot stb.
Ha ugyanis ket elérzékenyült aggodalmassággal szeretné elre
figyelmeztetni, nehogy a gyötrelmek helyére jussanak, el kell
gondolnunk, hogy mennyivel inkább szerette volna azt maga
is elkerülni. Ámde meg kell jegyeznünk, hogy a bnbánatot
többféle módon lehet felfogni. A valódi bnbánat annyi, mint
megsiratni az elkövetett bnöket és a megsiratandókat többé
el nem követni; mint a hogyan Pál eldicsekszik*) némelyek
bnbánatával, a kiknek ezeket mondja : örülök azon, hogy ti
1) Lukács VI. 38. — 2) V. 2—3. — 3) Lukács XVL 27. —
*) 2. lev. a kor. VII. 9.