Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. IQ— 20. 119
ges, hasznosnak sem tartották s az egész ügyet meg sem hallgatták,
hanem Aristides szavára elutasították. A miriden népek között
legbölcsebb athéniek is csak a saját kárukon okulva tanulták
meg végre, hogy miként a kicsiny dolgokat is ersekké növeszti
az egyetértés, azonképpen a legnagyobbakat is szétbomlasztja
az egyenetlenkedés. Ebbl pedig kivilágUk, hogy olykor a leg-
bölcsebbek is többre mennek az élet tapasztalataival, mint a
tudósok bölcs tanaival. Különben ezt a történetet, melyet mások
terjengsen szoktak elmondani, én a rövidség okáért eléggé felgyrtem.
Azt tartják, hogy Sokrates a philosophusok se is ezen
bajoktól indíttatva mérgezte meg magát. Róla különben úgy
találjuk, hogy írott könyveknek semminem emlékét sem hagyta
maga után. Ezért általános hagyomány az efféle mondása :
Szívesebben írok emberek szívébe, mint kimúlt állatok brére.
Nevezetesek ezek az idk Athenae bevételérl, Dárius perzsa
király haláláról, továbbá Dionysiusnak, a siciliai zsarnoknak
számkivetésérl. Sicilia ugyanis eleinte a Cyclopsoknak, utóbb
pedig mind e mai napig zsarnokoknak volt nevel hazája, a kik
közül az elbbiek emberhússal, az utóbbiak emberek megkínzá-
sával szerettek jóllakni. Errl a Dionysiusról is azt közli Tullius,i)
hogy övéi iránt való iszonyú kegyetlensége miatt senkiben sem
bízott és senkirl semmi jót feltételezni nem mervén, a borbély
borotvájától is annyira félt, hogy inkább izzó szénnel perzselte
le szakállát.
20.*) — Dárius meghalván, két fiút hagyott maga után,
Artaxerxest és Cyrust. Midn pedig ezek a királyságért mérkz-
tek s már mindkét részrl sok embert vesztettek, a súlyosan
megsebzett Artaxerxest csak lovának gyorsasága menti meg,
Cyrust pedig megöli bátyjának serege s így veti végét a küzde-
lemnek. Artaxerxes tehát gyzelmet aratott ugyan, de uralmát
mégis csak testvérgyilkossággal ersítette meg. Ez tehát Arta-
xerxes, a ki Assiierusnak is említtetik s a ki alatt történtnek
mondják az Eszter és Mardochaeus történetét, a mikor Izrael
egész népe megszabadult halálos veszedelmébl s visszabocsát-
tatott si szabadságába, betelvén Jeromosnak Ezechiel jövendö-
léséhez fzött számítása szerint az els fogságtól a 290. esztend.
Abban az idben földrengés rázta meg Siciliát s az Aetna kitörése
1) Cic. de off. II. 7. 25. — *) V. ö. Orosius. Hist. II. ii