Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VI. 34—35. 319
ságának megóvásáért, most, a mikor a fpapi méltóságra emel-
kedett, szégyenletesnek tartotta, hogy a megkezdett útról
letérjen és mindenképpen arra törekedett, hogy kiirtsa a simoniát
és megszüntesse a papoknál az önmegtartóztatás hiányát.
Végül ilynem vétségéért nemcsak a királyt szólította fel gyak-
ran, hogy feleljen a zsinatok eltt, hanem a subdiaconusoktól
fölfelé a papokat is kiadott dekrétumaival az egész római föld-
kerekségen eltiltotta a nsüléstl s magát a nyáj mintaképévé
téve, a mit szóval tanított, azt példájával is igazolta és mint
mindenben derék harczos, nem félt az Ür háza érdekében
önmagát kfalként odaállítani. A király pedig a birodalom
minden részébl összegyüjté csapatait s haddal támadta meg
a szászokat s miután az Unstruot folyó mellett vívott ütközetben
mindkét részrl sokan elhullottak, végül a királyé lett a véres
gyzelem. Ebben az ütközetben estek el : Gebehardus,
atyja
Lothámak, a ki késbb király volt, Emustus rgróf, a fentebb
említett Albert fia és más számtalanok.
35.*) — Az Ür megtestesülésének io66-ik esztendejében
egy csülag volt látható, a melyet üstökösnek neveznek s a hatása
sem maradt el. Ebben az évben ugyanis Guillelmus, Normandia
grófja, a nagyobbik Britanniát, a melyet most Angliának nevez-
nek, miután annak királyát, Heraldust megölte, meghódította
és szolgaságra veté az egész országot s normannokat telepítvén
oda, a másik helyett maga uralkodott. A király a következd
évben feleségül vette Bertát, Ottó itáhai rgróf leányát és
Triburiaeben ülé meg nászát. A római pápa pedig az önigazolá-
sára többször felszólított királyt egyházi átokkal sújtotta s
— a mint mondják — az tanácsára és tekintélyével egynéhány
fejedelem Radolfus alemann herczeget választá királylyá.
És a midn ezt kevéssel rá nyílt ütközetben megölik, Heriman-
nust, Lotharingia fejedelmét emelik helyébe, de nem sokkal
késbb ezt is megölik a király hívei. Olvasom és újból olvasom
a római császárok, illetve királyok tetteit és sehol sem találom,
hogy közülök ennek eltte a római pápa egyet is átokkal sújtott
volna, avagy birodalmától megfosztatták volna, hacsak átok
alá vetésnek nem kellene tartani azt, hogy Phüippust a római
püspök rövid idre a bnbánók közé állította és hogy Szent
") V. ö. Uraug. Ekk. i. h. ad ann. 1067— 1080.