Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. IV. ELSZÓ. 209
mely adószámvevnek az adót magáért és Péterért megadta.
Pál is belátva, hogy valaki iránt tiszteletet kell tanúsítani és
meggondolva, hogy minden hatalom Istentl ered, midn peres
ügyben elítéltetett, nem Péterhez, a ki akkor a római székes-
egyház élén állott, hanem a legaljasabb és legerkölcstelenebb
emberhez, Isten akaratából a földkerekség fölé uralkodóul
állított Néróhoz fellebbezett. Ez az uralkodók iránti tiszteletrl.
Hogy pedig mánden birtok az kegyükbl van, Ágostonból^)
bizonyítják, a ki így szól : Mi jogon bírod a mezei jószágokat ?
istenin vagy emberin ? Istenin : Istené a föld és annak teljessége,
Emberin, azaz a királyoktól. Innen mondjuk : Ez a föld az enyém,
ez a telek az enyém. Ugyancsak, ha mondod : Mi az enyém és a
királyé ? Mondd, mi a tied és a hatalomé ? Ezeknek úgy felelünk,
hogy világi méltósággal, a miket királyiaknak neveznek, az
Ür meg akarta tisztelni egyházát ; hogy ugyanis az Isten akara-
tából történt, az az okfejtés, a melyet fent adtunk, bizonyítja.
Végre is nem kell hinni, hogy Krisztus egyházát, jegyesét, tes-
tét a melynek hitünk szerint lelkét jegyajándékul adta, a tévelygés
szellemétl megcsalni engedte, a melynek, mint mondám,
az igazság szellemét közölte. Azonkívül találkoznak kipróbált
szentségü férfiak, a kikrl hiszik, hogy ezekkel bírtak, hogy
ezekkel Isten birodalmát elnyerték. Tehát ezeken és más módokon,
melyeket hosszú volna felsorolni, bebizonyítható, hogy
Constantinus jogosan adott az egyháznak királyi javakat és
az egyházat megengedett módon támogatta. Midn ugyanis
kérdezzük tlük, mi jogon bírják a királyok ezt vagy azt, felelni
szokták : Isten rendelésébl és a nép választásából. Ha tehát
Isten, midn rendelte, hogy a mondott tisztelet a királyoknak
adassék meg, nem cselekedett igazságtalanul, mennyivel
inkább nem. lehet igazságtalannak nevezni, mert azt rendelte,
hogy arról a személyrl szálljon át az egyházi személyre? Végre,
ha ahhoz, a mit maga rendelt, úgy itt, mint ott akaratával a nép
választását és azonfelül a fejedelemnek ezt az átadását meg
akarta egyeztetni, sem azt nem kell hinni, hogy igazságtalanul
rendezett, sem hogy a fejedelem helytelenül adott át, sem hogy az
egyház meg nem engedett módon fogadott el. Ha mondod,
hogy az elbbi személynek szabad volt, a mit a másiknak szent
^) In evang. Joh. tract. VI. 25.
Gombos : Középkori Krónikások. XII—XIV. 1