Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

94 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. I. 29— 30.
kegyelmezett az Ür, az ö fiának Roboámnak kezébl, mikor az
assyrokon Triciades uralkodott, kiszakította a királyságot s neki
csak két törzset, Judát nevezetesen és Benjámint hagyta meg.
Ezért aztán annak az önmagában meghasonlott nagydicsöség
országnak is az igazság szava szerint el kellett pusztulnia
elannyira, hogy Izrael királyi nemzetségébl senkit sem, s Judából
is csak nagyon kevés polgárt találsz már, Jeruzsálem ! Es
hogy a tekintély szavaival éljek, Dávidtól egészen a Babylonba
való elhurczoltatásig, Ezechias és Josias kivételével, valamenynyien
vétkeztek, de azért nem voltak mind a többiek is meg-
vetett gonoszok. Miként tehát e két ország bnei megérdemelték,
elbb Izrael, utóbb Juda is elhurczoltatott a babyloni fogságba.
Voltak mégis mindkét királyságban olyanok is, kik a vétkez
népnek s a törvényt megszeg királyoknak kihágásait megrót-
ták, a Krisztus államának polgárai. Ezek között Izrael király-
ságában Helias és Helisaeus örvendtek nagy tekintélynek, kiket
az Ür életük kiváló érdemeiért méltóknak talált arra, hogy az
eget bezárják és ismét megnyissák, hogy halottakat támaszszanak
fel, királyoknak parancsoljanak s hogy jövendölések és jelek
számtalan csodáit mveljék. Közülük az elbbirl azt hiszik,
hogy tüzes szekerén élve ragadtatott az égbe s máig is életben
van, a másikról pedig úgy találjuk, hogy meghalván is halottat
támasztott fel. S hogy valaki azt ne vélje, hogy kicsiny volt abban
az idben az Isten állama, hallgassa meg csak, mit szólott az Ür
Illéshez Izraelrl : ^) Hagytam magamnak hétezer férfiút, — a mely
szám a Szentírásban gyakran a végtelen helyett szokott használ-
tatni. Judában Osee, Isaias és mások is minél többen, kiket a
maguk helyén fogok felsorolni, nemcsak prédikáltak, hanem
egyszersmind az Isten államának utóbb nagyon is hasznára váló
könyvek emlékeit hagyták magukután. De térjünk már vissza
e világ polgáraihoz.
30.*) — Albát Aeneas Silvius alapította, a latinok királyai
pedig oda helyezték királyi székhelyüket. Következett pedig
Silvius után Latinus és utána Álba, a ki után ismét Aegyptus
és azután Capis, a ki után Tiberius uralkodott, kitl a Tiberis
kapta nevét, hobtt elbb Albulának hívták. Tiberius után az
1) Róm. II. 4. — *) V. ö. Orosius, Hist. II. 4; Augusünus,
De civ. Dei XVIII. 20—21.