Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

232 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. IV. I9.
42. Augustus után, a mikor Rómában még Damasus, Alexandriában
Theophilus, Jeruzsálemben János, az uralkodó városban
Nectarius székelt. E napokban egy Dirimachius ne\ szerzetes
Keletrl Rómába jött és midn a gladiátori játékot vagy inkább
rültséget a vallásra való hivatkozással meg akartt szüntetni,
a körülállók kövekkel borították el és megölték t Ezt meg-
tudván Honorius, elrendelte, hogy a vértanúk közé számítsák
és az istentelen látványosságot ebbl az okból korlátozta Nem
sokkal Nectarius halála után a császár meghívta Theqohilus
alexandriai fpapot más püspökökkel a székváros pispÖcének
megválasztására. Míg presbyterét, Ysidort szándéíoiott a
mondott székbe helyezni, a többiek mindnyájan az ant>chiai
Jánost kívánták s meg is választották Theophilus aarata
ellenére is, a ki végre is felszentelte. Azt a Jánost, a kit nitégy
aranyos szájának ékesszólása miatt Aranyszájúnak is nevetek,
elször Miletius antiochiai püspök ugyanabban az egyhíban
diaconusnak szentelte fel, ennek halála után a pusztába vmlt
vissza és ott három éven át Istennel foglalkozott ; Euajus
aztán áldozópappá szentelte. Hatalmas volt tettben és beád-
ben, alkalmas az erkölcsök javítására, de szerfeletti szigorés
Isten iránti buzgalma miatt meggondolatlan, és oly szabadszú,
hogy a kik nem ismerték, fenhéjázónak és féktelennek tartit-
ták. Miután püspökségre jutott, papjai eltt, a kiknek erkölcit
megjavítani törekedett, annyira gylöletessé lett, hogy öss-
esküvést szttek ellene, sokat engedetlenkedtek vele szemV
és örjöngnek mondták és szemtelennek, mintegy tanúbizony^
nélkül élnek. Ezt látszott bizonyítani az, hogy senkinek si
engedte meg, hogy vele egyék, mit különben — mint mondják
nagy önmegtartóztatása miatt tett, a mi miatt fejét is gyaki;
fájlalta. A nép beszédei miatt nagyon szerette. Hogy azi
milyenek voltak, sejthet könyveibl, melyek máig megvan
az egyházban. Meggyülöltetését azzal is tetzte, hogy nemes
papjaival szemben volt szigorú, hanem buzgalmában az elke
ket sem habozott közönynyel vádolni. így történt, hogy e
bizonyos Eutropius nev eunuchot és consult, a császár rokon
a kinek tanácsára adatott ki az a törvény, hogy a templom
menekülk onnan kihurczoltassanak, midn maga is, nem sokk
késbb a császár haragja ell menekülve, maga is az oltárra boni]
nyilvánosan a szószéken vádolta és ellene szidalmazó vádbeszéd