Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

190 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. III. 23—24.
kirl fentebb említést tettem, a ki a palesztinai Neapolisban
nemes családból született, egyéb híres munkái között egy véd-
iratot írt a császárnak a mi hitünkrl és ezzel jóakaratúvá tette
a keresztények iránt. Ezért azok érdekében, a kik Ázsiában
önkényt szenvedtek, a következ iratot hirdette ki : Marcus
Aurelius Antoninus Augustus Armenicus, császár, fpap, tizen-
ötödször tribun, harmadszor consul, üdvözli együttesen Ázsia
összes népeit. En bizony nem kétkedem, hogy az isteneknek is
gondjuk van arra, nehogy valamelyik bnös lappangjon ; termé-
szetesen sokkal inkább illik hozzájuk, mint hozzánk, azokat bün-
tetni, a kik nekik nem akarnak áldozni. És kissé lejebb :
Ti
ugyan
a többi isteneket elhanyagoljátok, de a halhatatlan Isten tiszteletét,
a kit a keresztények tisztelnek, üldözitek ; de én atyám véleményét
követve, hasonló mérséklettel megállapítom, hogy ha valaki meg-
rögzötten pereket támaszt ezen emberek ellen bn nélkül, a fel-
jelentett mentessék fel, még ha be is bizonyulna az, a mit felhoznak
ellene, hogy tudniillik keresztény. De az, a ki a vádat emelte, ugyan-
annak a bnnek legyen vádlottja, melyet rá fogott. Yginust követte
Pius. Eumenides után Alexandriában Marcus székelt. Pius
Anacetusnak adta át székét. Marcus Celadiont tette a maga
helyébe. Egesippus, a kit fentebb említettem, elbeszéli, hogy
Anacetus napjaiban jött Rómába és egészen Eleutherius idejéig
élt ott.
24.*) — Antoninus a Várostól távol a 12. mérföldknél uralmának
22. évében fejezte be életét. Utána, mint Augustustól 14.,
M. Antoninus Verus testvérével, Aurelius Commodussal vette
át a birodalom kormányzását, az Ür megtestesülésének 162.
évében. Ezek Vologesust, a parthusok királyát, a ki Armeniát,
Cappadociát és Syriát pusztította, súlyos háborúban elnyomták.
Ezek napjaiban, midn Krisztus számos polgára mindenütt e
földön a hitért vitézül harczolt, Policarpus, a smyrnaiak püspöke
és az apostolok tanítványa, az rért a legdicsségesebb vér-
tanúsággal koszorúztatik. Mondják róla, hogy mesterének,
Jánosnak példájára, a ki Ephesusban, midn mosdani egy fürdmedenczébe
belépett és ott látta Cherintust, kiugrott, így
*) V. ö. Orosius, Hist. VII. 14— 15
; EusebiiHist. eccl. (a Ruf. trl.)
IV. 14. 19—23., V. 1—5 ; Uraug. Ekk. (Chr. Frut.) MG, SS. VI. 105 ;
Hieronymus, De viris ill. c. 25—26.