Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

324 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VII. ELSZÓ.
folytán, vagy inkább a bölcseség megnevezésénél fogva bölcs,
a ki a jóságbani részesedése által, vagy inkább a jóság meg-
nevezésénél fogva jó, — ezt megcselekedhette, mennyivel
inkább hinnünk kell, hogy Isten, az egyedüli változatlan,
bölcseségében egyedüli bölcs, jóságában egyedüli jó s éppen ezért
mint egyedüli jó, megcselekszi azt. Ezért mondja Ágoston : *)
Kett az, a miért az Isten szereti teremtményét, hogy legyen és
hogy maradjon. Hogy lenne, a mi maradna, szállá Isten szelleme
a vizek fölé. Hogy pedig megmaradjon, megtekinté Isten mindazt,
a miket mívelt és nagyon jók valának. Ha tehát Isten szereti,
a miket mívelt és azokból, a mik történnek, semmi sem történ-
hetik az akarata nélkül, ha minden hatalmassággal rendel-
kezik, akkor annál inkább megengedi birodalmak alakulását
s azoknak változásait, a melyek által más, kisebb dolgokban
intézkedik. Hogy ez gylölség és irigység nélkül történik, nem^
csak az bizonyítja, hogy a legjobbtól — Plató szerint — messze
esik az irigység, hanem az is, hogy a minden dolgok alkotója
és teremtje semmit sem gylölhet azokból, a miket teremtett.
Ezért a Bölcseség-könyvében szépen ez van mondva róla
Te megkönyörülsz, oh Uram, mindeneken és semmit sem gylöltél
mindabból, a miket cselekedtél. Es ismét : Te pedig, oh Uram,
szelídséggel Ítélkezel mindeneken. Hogy pedig a világ elmúlik,
hogy oly nyomrúságosan változik, ez, mivel akarata nélkül —
mint mondottam — meg nem eshetik, nem kegyetlenül tör-
ténik, mivel mindenen könyörül, nem gylölségbl, mivel
semmit sem gylöl azokból, a miket cselekedett, nem haragból,
mivel szelídséggel ítélkezik, hanem igazságos ítélete folytán
és oly okból, a mely ha elttünk tán rejtve van is, mégis a leg-
megfelelbbnek tartandó. Hinni kell ugyanis, hogy a jóság szerzje
és a kegyesség kútfeje semmi rosszat sem enged meg-
történni, kivéve azt, a mi, habár önmagában ártalmas is, az
összességnek hasznára van. Világosan megismerhet ez a zsidó-
nép szerencsétlenségébl, mivelhogy ennek a népnek elvakultsága
következtében jutott a nemzetek összessége az igazság világossá-
gához. Azt tehát, hogy a birodalomnak változásai s végül el-
gyöngülései min g3rümölcsöt eredményeznek, hagyjuk az
Istenre, a kitl haszon nélkül misem származhatik. Nem hiány-
^) Aug. de Gen. ad litt. I. 8. 14.